Énekelte tegnap a v-akármi zenekar (nem jut eszembe a neve, na.), akik leginkább mulatós tucctuccot játszottak, meghatóan pocsékul. Igen, újfent Keszthelyen vagyok diáknapok alkalmából, ahol fáradt bort én nem iszom, ott van mellettem a demizson.. (mert üveges borban az igazság, de ha nem töltesz, az pimaszság). Bár így lenne, de a bor vagy kannás, vagy fáradt, vagy száraz, de mindenesetre csak igen jelentős mennyiségű kísérővel csúszik. Bár így is elfogyott állítólag ötven liter. Valójában cikket írni szöktem fel a szobába, mert hiába jó a buli, ha a birgének dolgoznia kell:( (ezúttal viszont már nem ingyen!)

Amúgy meg kicsi a világ. Igen kicsi. Megérkezvén tegnap a buszpályaudvarra tapasztalnom kellett, hogy Ronja bizony nem vár rám, ahogy megbeszéltük, így hát memóriából elindultam a kollégium irányába. Aki közelebbről ismer, az tudja, hogy ha én tájékozódom, ott észak délen nem marad, így hát biztos ami biztos alapon megérdeklődtem egy sráctól (aki agrármeisteres pólóban volt, tehát csapattárs) hogy jó irányba tartok-e, mire igennel és “gyereveleménisarramegyek”kel válaszolt. Bandukoltunk, beszélgettünk, megismerkedtünk – kiderült például róla, hogy a gólyatábor folyamán Ronja volt a tankörvezetője. (pardon: errefelé bulektábor és bulektanár.) Tovább beszélgetve bevallottam, honnan jöttem, mire visszakérdezett, ismerem-é a Srácot, Akit Csak Dózerként Emlegetek, és Nem Beszélgetek Vele, Mióta a Barátnője Ki Akarta Kaparni a Szemem. Jó hosszú név. Mondtam, hogy naná, hogy ismerem – no a srácnak ekkor jutott el sörtől megfáradt tudatáig a nevem. Ja, te vagy a birge! Annyit hallottam már rólad, meg a menzás bulikról! Én is Dunaújvárosba jelentkeztem, csak épp nem volt elég pontom, így kerültem Keszthelyre….

Így történt, hogy a., nekem már itt is megvan a menzás hírem és b., kicsi a világ. c., iszom mindjárt egy bort, mert a közhely voltaképpen adóköteles.

Még mindig nem vagyok király.