Ha az ember szobájában már nem sokkal napkelte után harapni lehetne a levegőt, a hasamra sütő nap melegében meg meg lehetne alkotni a reggeli tojásrántottát (ehe… fincsi tojcsi ráncsi. Na, jó, ezt inkább mellőzzük.) akkor a birge is kénytelen bizony korán kelni. Pláne, ha valamilyen furcsa okból úgy döntenek az emberek, hogy a szemközti ház igencsak nagy zajjal járó felújításához ideális időpont a vasárnap hajnal. Így tehát Alázatos Narrátorotok már fél kilenckor fenn volt, kínjában pedig nekiesett a reggeli rajzfilmeknek. Miközben a haverok strandolnak, ugye. Ilyenkor olyan rohadt irigy tudok lenni, hogy jobb, ha a közelembe sem jön senki, mert úgyis megharapom.

Visszatérve tehát a fősodorra, történt a mai hajnalon, hogy bekapcsolván a tévét Frédi és Béni kalandjaiba ütköztem. No, dörzsölgettem is a tenyerem, a birge ugyanis nagyra értékeli Romhányi a rímhányó munkásságát, vettem hát a maradék (amúgy pocsék) lasagnét, és leültem reggeli tévét nézni. Csakhogy a sorozatot újraszinkronizálták, mégpedig brutális módon. Néha ugyan próbált rímelni, de attól csak könnyeztem, különben is, egy mondaton belül ne legyen már szóismétlés, mert csak könnyezem ugyebár. Ha ez nem lett volna elég horror, rögvest utána a Bébi Bolondos Dallamok következtek, hol Tapsi Hapsit, Dodó kacsát és társait még pelenkás korukban Nagyi neveli, aki finom sütiket gyárt, miközben a gyerekek játszanak a hátsó udvaron. Nagyi és Csőrike természetesen pont ugyanúgy néznek ki, mint a későbbi sorozatokban, bár ez utóbbit nem akarja felfalni Szilveszter. Azért nem teljes bukta a dolog, akadt benne egy-két jó poén, de ettől függetlenül szentségtörésnek tartom. Legalább annyira, mint a tegnapi DH szinkronos-tévés verziójában, amikor Bree a “kurva” szót használta, és nem nőre mondván, hanem jelzőként. Előfordulhatott ilyen az eredetiben? Valaki segítsen már ki, nem emlékszem…