Akartam írni ide, de elszállt a firefox, mert az iwiw kohabitált a doubleclick.com-mal, amire a vírusirtó hisztizni kezdett, és mostantól nincs iwiwezés, mert a vírusirtó lehisztizi a firefoxot az asztalról.

na.

No, kedves középiskolát velem együtt átizzadott olvasóim, rémlik-e még valakinek, ki és mi az a bense? Akinek fogalma sincs róla, megsúgom: bizony ez a szó takarja a seggnyalás és a pedálozás szobrát, az örök példaképet, amennyiben valaki ilyen magasságokba vágyna. És elárulom; bensék mindenhol vannak. Ott is, ahol naív birgék némi igazságosságot, de legalábbis a realitásokon bévül maradó kivételezést várnának. Bizony, megérkezett a Nagy és Veszélyes és Rettegett és Hülyére Magát Dolgozott (na, ez ám a kifejezés) Tanulmányi Verseny eredménye, ahol bizony olyan dolgozat lett az aranyérmes, melynek alapvető hibáira a zsűri pillanatokon belül rámutatott. Ellentétben a birgék dolgozatával, amivel meg egyetértettek. Ilyenkor a birgék rendszerint felteszik a költői ‘Oú est la vérité?’ kérdést, de időközben rájöttek sajnos; Mulder ügynök rég megmondta. Leginkább odaát.

Tegnap átköhögött és így ellógott filmklub után békés pezsgőzésre, csendesnek szánt estére gyűlt össze a 308 lakóinak népe, és alig fogyott el három (négy?) üveg a fent említett nedűből, már az alváson gondolkodtak. Nosza, kukorica pattogtat, Gilmore Girls indít, utána betervezett zuhany és ágyikó, azonban felpattant az ajtó és egy kíváncsi fej bújt be rajta: itt lakik a szemüveges srác meg a barátnője? Ugyanis paprikapálinkával egybekötött pókerpartira hoztak képzeletbeli invitácziós czédulákat. Fel is kerekedett a 308 illuminált lakossága, el is indult megnézni a két ismeretlent, akivel hónapok óta egy koliban laknak, mégsem futottak össze, holott van szeszük. Ám a Napsugár utcai bölcsödének nem volt kedve pókerezni, így a bölcsiscsoport és a néni visszaslattyogtak a popcorn-GG-zuhany triászba, bár ez utóbbit a bölcsiscsoport már egyedül végzi. Hajszárítás közben azonban csindarattára és élénk “birge! Gyere! Megnyalják!” kiáltásokra lettem figyelmes, így kidugtam orrom és cicás törülkébe csavart testem a szépészeti helyiségből, és első kézből figyelhettem meg, ahogy a jövevények valóban megnyalják a legendás ajtófélfát, így nyerve hivatalosan is bebocsáttatást szobánkba. Ki is élvezték a helyzetet: hoztak gitárt, szeszt és jókedvet, a dínom és a dánom pedig egészen hajnali ötig tartott, amikor is a portásbácsi már piszokul unta a részegebbnél-hamisabb gajdolást.
De ez már egy másik történet.

Ma szép nyugodtan sétáltam a főiskola főépülete előtt, alig kómásan a reggeli kávémat megelőzően, amikor mozgásra lettem figyelmes a szememnek jobb sarkában. A mozgás másodprecekkel előbb még nem volt ott, legalábbis én nem észleltem, de hát kávé előtt voltaképpen ez annyira nem is meglepő. Szóval a dzsalómadár – merthogy az volt a tünemény – kiló hússzal rongyolt felém jobbról (mondjuk én mentem egyenesen, ergo nekem lett volna elsőbbségem, meg különben is nagyobb és szebb vagyok) és baromira nem zavartatta magát, hogy legalább ötven kiló előnyben vagyok hozzá képest; meg kellett állnom, hogy ő kényelmesen átdzsalhasson előttem, és ne tapossam el! Egészen a bokorig dzsalt (súlyosan meghágva ugye a sebességkorlátokat), majd ott méltóztatott végre észrevenni, hogy a bokor az ő kedvéért sem megy arrébb, így kinyitotta szárnyait és rárebbent.

Vigyázzatok a dzsalómadarakkal: veszélyesek. És mindössze kedvenc Tengerészgyalogosom tudja megmondani, mily kellemetlen valójában, ha az élőlények nem figyelnek oda ezekre az elsőbbségdolgokra.

Sétafikáltam az interneten, és találtam egy oldalt, zöld lánnyal az oldalán. Jé, ez a blogom! Utolsó bejegyzés meg…huhh. Szóval nem mostanság volt, meg rövidke is, ami valljuk be, nem szép tőlem. De most, az áldásos Maggi ebéd után gumiegeret rágcsálva azért mégiscsak írok ide valamit.. igaz, erősen szédülök, meg minden bajom van. Szerintem a Maggi-kaja az oka. Rosszabb esetben a gumiegér. Nem tehetek róla, lajhár rászoktatott a gumicukorra (nem is akarok belegondolni, mi minden lehet benne…), az iskola meg az egér formátumra, szóval én csak egy szerencsétlen függő vagyok.

Emlékeztek még erre? Nos, a birgék egy ROPos képzés keretében önismeret-izén találták magukat ma, és mit ad Bóg; ugyanaz a tanár, ugyanazok a tesztek. Változás? Szinte semmi. A teljesítményigényem még följebb kúszott; elértem az erre a kategóriára maximálisan kapható pontszámot.Kevésbé akarok tartozni valahova, de agresszívebb lettem. A többi szám nem mutat jelentős változást (rendszeretet változatlanul 2 ).. érdekes belegondolni, mennyit változik az ember másfél év alatt.

Most pedig tudjátok, mit? Engedélyezek magamnak egy kis alvást. Mert megérdemlem.