Üvöltött ezerrel a hangszórókból, miközben korcsolyánkkal illettük ma a Műjég vidám befagyott jegét. És nem estünk el. Pontosabban Ronján kívül senki nem esett el. Valamint végre Rapcival is találkoztunk, ami így emlékeztetett a második találkozásunkra, ami ugye szintén ezen a jégen történt:D Illetve nem tudom, hogy van ez a jéggel. Merthogy azt tudjuk, hogy ugyanabba a folyóba nehéz kétszer lépni, de ugyanarra a jégre lehet?

Amúgy a cím egy Kékaszeme mulatóstucctuccátirat volt, amit ha hozzáénekeltek, akkor Rapci által emlegetett lírai mélységek bukkannak elő.

Ja, és hála a korizásnak, úgy elfagytak az ujjbegyeim, hogy órákkal a korizás végezte után is fájnak. Tuti elhaltak benne az idegek. Amit megbeszéltünk, hogy jó,mert ha leszbikus leszek, és lesz egy szőröslábú nőm, akkor nem fog zavarni a szőr a lábán, mert ha simogatom, úgysem érzem, mert elhaltak a zidegek az ujjamban.

De azért jobban örülnék, ha nem lenne szőrös a lába.

Mosolya nem látszik a birgének,de Rapci felfedezett egy mókás anomáliát a három évvel ezelőtti Paraliai látogatásból. Megosztjuk veletek. (ha lesz sok időm, fotosopolom majd szépen.)

Update: egyesek szerint a képen az eredeti birge kövér, de legalábbis duci. Van még olyan bátor jelentkező, aki meg meri erősíteni eme tételt?

Szóval kaptam karácsonyra szőkéknek való hümmhümm fényképezőgépet, amivel nem fogok művészi fotósorozatot csinálni öngyilkos hajszárítókról, de megörökítem vele majd életem eseményeit. Tegnap például lefényképeztem a Gombám, majd megmutatom. Most meg megyek korizni. Jön velem Dókus (e nevet kapta a keresztségben) is, remélem, nem töröm össze.

Komolyan mondom, ha nem lennék ennyire jófej csaj, ki sem tenném. De mégiscsak az öcsém, meg félig én csináltam a blogot… (természetesen a jó részek viselik az én mancsocskáim nyomát). Szóval íme a Midnight Sunshine. Amúgy akarok új bejegyzést is írni már csak a ma este is megérdemelné, de annyira vack a klaviatúra Aljason, hogy nincs kedvem.