A birge vett magának új játékot, így most végülis két lapos sorakozik az asztalán, és az újabbik nagyon tetszik neki, feltéve, ha majd megszokja a kemény, és helyenként átrendezett klaviatúrát. Addig meg van örömködés:)

Kis energiaszütylivel megtámogatva már a 255. oldalán tartok a könyvnek, amit délután kezdtem el kijegyzetelni, szóval mondhatjuk, hogy egészen jól haladok. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy ha az ember kétezer-környékén nyomtatott könyveket vesz a kezébe internetkutatás céljából, akkor nosztalgikus dolgokra bukkanhat. Az első e-mailcímem például ezerkilencszázkurvarégen gyaloglo.hu-s volt (már lövésem sincs, mi lehetett). És kósza ötlettől vezérelve mit látok? Még létezik az oldal, nem változott a logója sem, csak a dizájn egy picit… (mindjárt megyek, és megsasolom a nexust is:) )

Update: Baszus, és működik. Erős késztetést érzek egy nosztalgikus e-mail cím regelésére, mondjuk gyaloglósra, mert a nexust mindig is túl hivatalosnak tartottam. De már az akkori nickneve(i)mre is alig emlékszem… (vagy legalábbis jól titkolom őket.)

Mai körkérdésünk: ha nekem pocsék a hangom, másnak miért lehet jó?

(jóvanna, költői. Dehogy akarom, hogy mindenkié olyan legyen, mint az enyém.)

Nem azért nem örvedeztetlek meg titeket mostanság bloggal, mert meguntam, vagy ilyesmi, csak az utóbbi időben elég egysíkuan telnek a napjaim, a szakdolgozatírósblog meg nem hiszem, hogy temérdek olvasót érdekelne. A végén még legnagyobb rajongóim is elhagynának. Bár ma már felmerült, hogy a művelődésszervezős-balázsbélastúdiós-gumicsirkés-szerintemes szakdolgozat rajtam kívül álló okok miatt olyan szinten nem akar összejönni, hogy jó eséllyel a szakdolgozat nyolcvan oldalon keresztül fogja taglalni, miért is nem írtam meg rendesen, valami ilyesféle címszó alatt: “Egy elvetélt ezért soha meg nem született diplomamunka története” és ilyenek lesznek benne: “Ma megint voltam a könyvtárban. Még mindig nincs semmi anyag. Ma újra felhívtam a Műcsarnokot. Az általam keresett személy valószínűleg nem is létezik. Ma egy plakáton láttam a “Balázs Béla” feliratot. Örültem, amíg ki nem derült, hogy a Balázs Béla utcában épülő lakóparkról van szó. Megyek, felkötöm magam.”

Amúgy csináltam nektek horrorképeket, nemsokára feltöltöm.

Belizár még mindig beteg, a laptop meg az idegeimen játszik. Tegnap majdnem vettem másikat, de elmúlt. De ez nem zárja ki, hogy holnap vegyek.
Valaki megdobna egy  új*  laptop árával?

*új: értsd használt, de nem általam, ezért szűk családi körünkben újszülöttnek tűnne. Zsírújra soha nem lesz pénzem. Pláne, olyanra, amilyet szeretnék. De ha valamelyik olvasóm talált egyet és nekemadná….

TavasztavasztavasztavasztavasztavaszTavasztavasztavasztavasztavasztavaszTavasztavasztavasztavasztavasztavasz
TavasztavasztavasztavasztavasztavaszTavasztavasztavasztavasztavasztavaszTavasztavasztavasztavasztavasztavasz
TavasztavasztavasztavasztavasztavaszTavasztavasztavasztavasztavasztavaszTavasztavasztavasztavasztavasztavasz
TavasztavasztavasztavasztavasztavaszTavasztavasztavasztavasztavasztavaszTavasztavasztavasztavasztavasztavasz
TavasztavasztavasztavasztavasztavaszTavasztavasztavasztavasztavasztavaszTavasztavasztavasztavasztavasztavasz
TavasztavasztavasztavasztavasztavaszTavasztavasztavasztavasztavasztavaszTavasztavasztavasztavasztavasztavasz
TavasztavasztavasztavasztavasztavaszTavasztavasztavasztavasztavasztavaszTavasztavasztavasztavasztavasztavasz
TavasztavasztavasztavasztavasztavaszTavasztavasztavasztavasztavasztavaszTavasztavasztavasztavasztavasztavasz
TavasztavasztavasztavasztavasztavaszTavasztavasztavasztavasztavasztavaszTavasztavasztavasztavasztavasztavasz
TavasztavasztavasztavasztavasztavaszTavasztavasztavasztavasztavasztavaszTavasztavasztavasztavasztavasztavasz!!

Ma reggel, vér szerinti apámnak mutatva a szamba és a capoeira szépségeit felfedeztem egy videót a youtube-on, melyben tudtom nélkül, lelkesen mellékszerepelek. Ha figyelmesen megnézitek, láttok rajta egy brazil edzőt, akinél én Budapesten szoktam tanulni, meg egy magyar srácot, aki neki a tanítványa, és Dunaújvárosban szoktam tőle tanulni. Ha pedig elég figyelmesek vagytok, és nem a két bűvészre figyeltek középen… nos, fekete nadrágban és fehér felsőben egy birge tapsikol a kör szélén..

Meséltem már a történetet, a sünről, aki nagyon szomorú volt, mert soha senki nem simogatta? Hosszú kálvária után egy kislánnyal találkozott, és közösen rájöttek, hogy ha a süni belehemperedik az avarba, a levelek beborítják a bundáját és többé nem fog szurkálni, ergo simogatható. Na de hogy bújnak össze vajon a sünik?

Történt ma, hogy az új dátumra való tekintettel új analógnaptárat akartam vásárolni magamnak, ezért betértem egy plázába. (tudom, fujjfujj, de mit tegyek, ha ez esett útba?). Ha már ott voltam, benéztem az állatkereskedésbe, ahol egyrészt azt láttam, hogy Scofield eltűnt nyomtalanul, másrészt viszont egy ketrecben két süni hempergett boldogan: egy normál színű és egy hófehérke. Az első sokkot természetesen a hófehér állat ténye okozta, ilyet ugyanis tán még nem  is láttam, de rögvest utána felkeltette a figyelmemet a tény, hogy a két tűpárna összebújva, édesdeden alszik.

Ők nem szúrják egymást?

Vajon Batz Ilona (barátainak csak Ilus) rokona bizonyos Batz Papucsnak?

 A post hajnali fél háromkor született meg a fejemben, zuhanyzás közben és reggel fél nyolckor írom, várás közben. Pardon.

Avagy hogyan hozzuk össze régi kedvenc barátosnéinket újabb férjemmel, ha csak virtualice is?

Update: bocsi, Dorky, véletlenül nem az egész szót linkeltem, csak az l betűt. De ha minden igaz, már műxik.

A tűzróka kedvesen de biztosan visszautasított. Végleg. Valóban, kissé unatkozom, ez nyilván látszik a postokból is…