Nem azért nem örvedeztetlek meg titeket mostanság bloggal, mert meguntam, vagy ilyesmi, csak az utóbbi időben elég egysíkuan telnek a napjaim, a szakdolgozatírósblog meg nem hiszem, hogy temérdek olvasót érdekelne. A végén még legnagyobb rajongóim is elhagynának. Bár ma már felmerült, hogy a művelődésszervezős-balázsbélastúdiós-gumicsirkés-szerintemes szakdolgozat rajtam kívül álló okok miatt olyan szinten nem akar összejönni, hogy jó eséllyel a szakdolgozat nyolcvan oldalon keresztül fogja taglalni, miért is nem írtam meg rendesen, valami ilyesféle címszó alatt: “Egy elvetélt ezért soha meg nem született diplomamunka története” és ilyenek lesznek benne: “Ma megint voltam a könyvtárban. Még mindig nincs semmi anyag. Ma újra felhívtam a Műcsarnokot. Az általam keresett személy valószínűleg nem is létezik. Ma egy plakáton láttam a “Balázs Béla” feliratot. Örültem, amíg ki nem derült, hogy a Balázs Béla utcában épülő lakóparkról van szó. Megyek, felkötöm magam.”

Amúgy csináltam nektek horrorképeket, nemsokára feltöltöm.

Belizár még mindig beteg, a laptop meg az idegeimen játszik. Tegnap majdnem vettem másikat, de elmúlt. De ez nem zárja ki, hogy holnap vegyek.
Valaki megdobna egy  új*  laptop árával?

*új: értsd használt, de nem általam, ezért szűk családi körünkben újszülöttnek tűnne. Zsírújra soha nem lesz pénzem. Pláne, olyanra, amilyet szeretnék. De ha valamelyik olvasóm talált egyet és nekemadná….