Így mondják finnül, hogy mimindnyájanegytengeralattjárónélünk.  Természetesen ez nem így van, viszont a Méhek zenekar, melynek ismeretét Narynak, tiszteletbeli leszbikus keresztszeretőmnek és egyben feleségemnek köszönhetem, naszóval ők így énekelték, és ez annyira hülyén hangzik, hogy feltétlen adoptálnunk kellett, így mostanában naponta sokszor képesek vagyunk elénekelni, hogy löhhetökkepökk.

Amúgy megint nem írok blogot, ami rendesen meglátszik sajnos a látogatottságomon is: ma este fél tíz van, és eddig 25 ember volt rám kíváncsi, abból 16 a többé-kevésbé hülye keresőszavaknak köszönhetően talált ide, és gondolom ment is tovább.

Szóval azért nem írok, mert nem történik velem semmi. Vasárnap este evett vissza a fene Sztálinszitibe, azóta voltam kicsit iskolában, meg kockultam a gép előtt: végignéztük a teljes Californication sorozatot, (egy évad, nem nehéz) kaptunk végre ösztöndíjat, kedd este ünnepeltünk, szerdán meg koriztunk. Az ünneplés tárgya a Tesco-akció volt, miszerint egy üveg bort kifizetsz, és úgy hozhatsz ki kettőt, hogy a második nem számít lopásnak. Ezt megünneplendő a fiúk hét üveg bort fizettek ki, és beköltöztünk jónéhányan a negyedik emeleti tévészobába, ahonnan az este vége felé már csak a durva óbégatás szűrődött ki, társaságunk ugyanis ekkorra három üveg borra és öt főre redukálódott: két fiú hagyományőrzős nótákat danorászott, két lány Alvin és a mókusokat, én meg józan voltam. Többé-kevésbé.

Aztán szerda napjának világosabbik felében elindultam felfelé Butapestre, méghozzá ide, előre megfontolt munkábaállási célzattal. Tehát ezentúl ott is dolgozom, képek itt.  Ha jók lesztek, akkor meg ez a link állandóba beköltözik oldalra, és akkor egy másik, ámde kevésbé birgeblogot is olvashattok, még akár kommentelni is lehet, de ha szabad kérnem, csak módjával: a személyes hangú üzeneteket sajnos a gonosz moderátor bácsik eltüntetik úgyis. Sry Rapci, a tiéd áldozatul esett.

Most meg itt volt lajhár, néztünk Die Hard 4.0 című filmet, majd távozott. Én meg nekiállok szakdolgozni.