A mai napom nagy részét Alvin és a mókusok (jelen esetben NEM a punkrockbanda) iránti rajongással, majd Horton ajánlójával töltöttem, eközben ráadásul még találtam egy totál lényegtelen tényeket tartalmazó oldalt is, úgyhogy most fárasztalak titeket.

Alvin és a mókusok 1958 környékén születtek, egy Ross Bagdasarian nevű zeneszerző bácsi fantáziájából. Amikor új szerzeményét írta (The witch doctor) akkor használta először a lassítva felveszem – gyorsítva lejátszom technikát, ez volt a boszorkánydoktor hangja. A szám ugyanis arról szólt, hogy valaki, aki hadilábon áll a szerelemmel, egy boszorkánydoktortól kér tanácsot, és ő énekli el neki ezt a kis dalocskát – ami később a Grease zárószámában, valamint az Alvin és a mókusok filmben is feltűnt (csak ott modernizált verzióban).

“I told the Witch Doctor I was in love with you
I told the Witch Doctor I was in love with you
And then the Witch Doctor he told me what to do
He said OO EE OO AH AH
Ting-Tang Wal-la Wal-la Bing Bang
OO EE OO AH AH
Ting-Tang Wal-la Wal-la Bing Bang”

Egyéni birgekutatások szerint a Boszorkánydoktor dalocskájának egyszerűsített verziója szokott feltűnni amerikai filmekben autóbanéneklősnótaként. Amúgy feltűnt valakinek rajtam kívül, hogy a szintislány annyira mű, hogy az már természetes? Mármint olyan természetesen mű:)

Update: a videó eltűnt a youtube rendszeréből, így be kell érnetek ezzel, amin csak hang van:

És itt a kábé eredeti verzió is:

Szeretném külön felhívni a figyelmet a minimalista rajzfilmdesign-ra, és az ismeretterjesztő jellegre. Az előbbi szerintem igenis fejlesztette a gyerekek absztrakciós képességét (amiről alig pár napja fedeztem fel, hogy milyen jó is, hogy van nekik, de ennek szerintem egy külön postot szánok) a másik meg csak simán jó.

éééés: megtaláltam az eredetit is:D

Amikor a Witch Doctor már elég régóta ostromolta a slágerlistákat, a bácsi úgy döntött, ideje valami újat írni: ekkor jött az ötlet, hogy egy teljes számot ezzel a gyorsítós-lassítós technikával készít el. Sokat meditált azon, milyen állat testesítse meg a hangot – mert ekkor már karaktert is akart adni hozzá – amikor – a legenda szerint – a Yosemite nemzeti parkban autókázva eléugrott egy bátor csíkos mókus, akit ezért nem elütött, hanem megszeretett; innen az ötlet a mókusokra. A három állatot – Alvin, Simon és Theodore – a kiadó három dolgozójáról nevezte el. És hogy legyen mellettük egy ember is, a bácsi saját magáról megmintázta Dave Seville-t, akinek azért kellett álnév, mert a Bagdasarian az ötvenes években elég furán hangzott volna. Megszületett a Chipmunk Song, ami szintén elhangzik a filmben, de egy másik videóban sokkal aranyosabban látszik a keletkezése:

Bár a rajzfilmsorozatban szinte mindenkinek Alvin volt a kedvence (gondolom azért, mert ő igazi karakter, szembemegy mindennel, meg különben is, mindig őt emelték ki, mint sztárt) a filmben szeritnem arányosabban voltak elrendezve a figurák, mindhárman egyforma jelentőséggel bírtak, ráadásul Theodore volt a legimádnivalóbb, így a birge őt szemelte ki kiskedvencnek; ha valaki egyszer valahol találkozik egy ilyen mókussal, ne felejtse el megkérdezni, nem akar-e hozzám költözni!

Biztos sokan elátkoznak érte, de nekem nagyon tetszik a film, több okból is, amit jól ki fogok fejteni. Mielőtt drága szerelmetes olvasóim letépnék a fejem: a rajzfilmsorozatot is imádtam. Ugyanakkor nekem jobban tetszik, hogy a mókusok méretre és küllemre is inkább mókusok, mint gyerekekek, ezzel sokkal különlegesebb helyzetet teremtenek, és sokkal több vicces helyzet jöhet(ne) ki a filmből. Másodszor nagyon tetszik, ahogy animálták őket: amikor teljes természetességgel mozgatják a fülüket, farkukat, vagy éppen vakaróznak – oké, néha túlzásba vitték, de nekem tetszett, hogy mókusszerűek:) (Nézzétek meg például a videó, ahogy lihegnek, meg billegtetik a farkukat miután végigénekelték a dalt..)

Persze azért a film is messze áll a tökélytől, pláne ami egy birge filmmániája szerint a tökéletes filmet jellemzi. A történet abszolút megjósolható, az emberi karakterek nagy része nem valami kidolgozott, ráadásul akkora logikai hibák vannak benne, hogy a fal adja a másikat. A kakis poén különösen fájt: minek kell legalább egy ilyet beletenni minden egyes filmbe? A másik fura, hogy Simon kísértetiesen hasonlít a fogathajtós gonoszra a Star Wars fogathajtós-jelenetéből, csak nem tudom az illető nevét, ezért nem tudok nektek képet linkelni – de ha valakinek eszébe jut, azonnal szóljon!.