Művelődésszervezős dolgozatom hiteles története.

Történt egyszer, hogy a birge végzős lévén szakdolgozati témát kellett választania; kommunikáció szakon nem is volt ez oly nagy probléma (dehogynem! De a témaválasztáson legalább már túl vagyok) és szentül hitte, hogy a művelődésszervezős még ennél is egyszerűbb lészen, hiszen a Balázs Béla stúdióból már írt egy 3. helyezett TDKt.

Volt egy kontaktom, nevezzük mondjuk Bélának, decemberben írtam is neki egy szívhez szóló e-mailt. Amire nem kaptam választ. Írtam még egyet. Arra sem. Jöttek s mentek az ünnepek, pihenő állásra tettem a dolgot, de január elején teljes fronton támadtam: felhívtam az illetőt a megadott Műcsarnokbéli elérhetőségen. Béla nem volt elérhető, de a telefont felvevő kedves hangú úriember biztosított róla: Bélát érdekli a problémám. Telefonáltam még néhányszor, a kedves hangú úriember – kinek megtudtam nevét is, itt most mondjuk Ábel lesz – végül úgy döntött: Béla tényleg elérhetetlennek tűnik, de Ábel szívesen segít. Archívumát a BBSnek most állítják össze, februárban jelentkezzek lelkesen; szeretettel fognak várni. Februárban telefonálva március elejét ígérte, március elején már azt állította, kész az archívum, csak egyeztessünk időpontot. Mivel ekkor én valami miatt nem tudtam Pestre menni, kiegyeztünk a következő telefonos zaklatás időpontjában.
Eljöve ez a nap is, a horroros; telefon kicseng, felveszi egy hang és közli; Ábel vagyok. -Jó napot – mondtam ekkor én – én meg a birge. A szakdolgozatos.
-ki?- ekkor kezdett gyanús lenni.
-birge. Szakdolgozatügyben vagy ezerszer beszéltüni.
-és mit szeretne? -mit, bazmeg.. tíz deka párizsit.
-A BBS archívumát felhasználva szakdolgozatot írni róla. Már beszéltünk erről.
-ööö… akkor nézze meg a honlapunkat, tájékozódjon és utána telefonáljon újra.
Nyoma sem volt a kedvességnek, a poénkodásnak, vagy a tegezésnek, ami addig jellemezte telefonos kapcsolatunkat.  Ekkor kezdtem gondolkodni azon, hogy talán  eddig mással beszéltem és félreértettem a nevet.  Vagy valaki poénkodik velem.  De reményem még nem hagyott el teljesen, így megnéztem az ominózus honlapot.. amin persze semmi adat archívumról, nyitvatartásról vagy a dokumentumok hozzáférhetőségéről. Ez volt az a pont, amikor a birge szégyenszemre az asztalra borult, csapkodott, hisztizett, és elküldte a fenébe az egész BBSt, hogy három hónapig hitegettek, és még el sem kezdhettem azt a rohadt szakdolgozatot… Szerdán első dolgom lesz új témát kérvényezni.

Csak tudnám, mit.