Egy csendes délutáni (egyesek szerint esti) kedd délutánon a birge nyugodtan pihent szobájában, kezei a billentyűzeten, szeme kocsányan a monitoron, elméje pedig vadul zakatolt azon, mi a különbség az AdWords és az AdSense között, valamint hogy ha beépíti az oldalába, akkor a kedvenc olvasói hangosan prüszkölnek, miként víztől megzavarodott macskák, vagy inkább lelkesen összekattintanak a birgének egy motorra valót.

Szóval épp ezen merengett birgénk összes agytekervénye, amikor kopogás hallatszott és ismerős arc dugódott be az ajtón.
-Gyere ki! – mondá egy hang.
-Gyere be! – mondá a birge.
-Hidd el, jobban jársz, ha kijössz! – mondta a hang, és a birgében erős balsejtelem kezdett kibontakozni. Hamar beigazolódni látszott e sejtelem, amikor az ajtó előtt álló hímcsoport (Talán öten-hatan lehettek? A fene se tudta megszámolni…) egyik tagjának kezében kétliteres flakont vélt felfedezni. És megtörtént: a hímek mindegyike flakont előrántva, a szelepet beizzítva lelkes locsolásban részesítették történetünk főhősnőjét, ott helyben, a kollégim folyosóján. Nem segített sikongatás, sem könyörgés, a sírás és rívás is hasztalan maradt: a birgét bizony olyannyira meglocsolták, hogy még a helyes kis bugyijából is folydogált a víz. Annyira, hogy az összes ruhája a centrifugában szórakozik jelen pillanatban, a mamuszkája az előtérben várja szomorú sorsát, a folyosót meg fél óra volt felmosni.

De azért vicces volt. Kösz fiúk, most már nem fogok elhervadni.

Balu, neked meg majd kitalálok valami gonoszat!

Idilli kép: ülök számítógépem előtt, franciasalátát majszolok ehetetlen másnapos szeletelt kenyérrel, és közben nézem, ahogy sűrű pelyhekben esik a hó.

Március végén. Télanyó nem bír magával?

Az ilyeneken mindig felb@szódik az agyam. Most ebből miért kell hírt csinálni? Anyuci monjduk az épp kifutó tejjel foglalkozott, kissrác elmászkált, odament a kutyához, kutya meg nem szereti a kicsi kétlábú entitánsokat. Előfordulhat bárhol. Mivel nem említik egyszer sem a cikkben, hogy anyuci hanyag lenne, aki soha nem figyel a gyerekre (pedig azt biztos kiemelnék vastagon!), valószínűleg véletlen történt. De eljárást azért persze indítanak. Nem is tudom, hogy párszáz éve hogy nőttek fel teljes generációk.

Ez legalább olyan szánalmas, mint pár éve, amikor kigyulladt egy lakás, és a gyerekek benn égtek. Anyuci ott sem ment messzire, mindössze az udvari WC-re. És ott is ő lett a szenvedő alany. Pedig feltételezem, hogy ha valakinek a gyerekei bennégnek a lakásban, az már bőven elég szenvedésnek…

Cseppet sem a nyugtató kategóriából. Én jelenleg a medium szint 5. pályáján vagyok elveszve, de olyan ideges lettem, hogy csak kapkodok, és már az első körbe sem jutok be:)

Mivel fáradok szakdolgozatügyben, megint titeket fárasztalak.