Egy csendes délutáni (egyesek szerint esti) kedd délutánon a birge nyugodtan pihent szobájában, kezei a billentyűzeten, szeme kocsányan a monitoron, elméje pedig vadul zakatolt azon, mi a különbség az AdWords és az AdSense között, valamint hogy ha beépíti az oldalába, akkor a kedvenc olvasói hangosan prüszkölnek, miként víztől megzavarodott macskák, vagy inkább lelkesen összekattintanak a birgének egy motorra valót.

Szóval épp ezen merengett birgénk összes agytekervénye, amikor kopogás hallatszott és ismerős arc dugódott be az ajtón.
-Gyere ki! – mondá egy hang.
-Gyere be! – mondá a birge.
-Hidd el, jobban jársz, ha kijössz! – mondta a hang, és a birgében erős balsejtelem kezdett kibontakozni. Hamar beigazolódni látszott e sejtelem, amikor az ajtó előtt álló hímcsoport (Talán öten-hatan lehettek? A fene se tudta megszámolni…) egyik tagjának kezében kétliteres flakont vélt felfedezni. És megtörtént: a hímek mindegyike flakont előrántva, a szelepet beizzítva lelkes locsolásban részesítették történetünk főhősnőjét, ott helyben, a kollégim folyosóján. Nem segített sikongatás, sem könyörgés, a sírás és rívás is hasztalan maradt: a birgét bizony olyannyira meglocsolták, hogy még a helyes kis bugyijából is folydogált a víz. Annyira, hogy az összes ruhája a centrifugában szórakozik jelen pillanatban, a mamuszkája az előtérben várja szomorú sorsát, a folyosót meg fél óra volt felmosni.

De azért vicces volt. Kösz fiúk, most már nem fogok elhervadni.

Balu, neked meg majd kitalálok valami gonoszat!