…mondta a birge.
hajjaj… mondta a blog.

Aztán csak ott ültek egymással szemben. Oly rég is volt már, hogyan vegyük fel azt a bizonyos fonalat? Hogy is szokott lenni? Én írok, ti olvastok? És mit írok? Magvas filozófiai gondolatokat? Életem apró-cseprő eseményeit? Kínzó kérdéseket? Mindből akadna bőven, de a fogalmazhatnék nyaralni ment. Jó neki. Én nem tehetem.

Mert ugye itt van az egyetem: a vizsgák megyegetnek, de kissé sokan vannak – a főiskolán határozottan kellemesebb volt az élet három-négy vizsgával, amit lehetőleg egy hétre bezsúfoltunk, oszt’ csókolom, helló nyár. Most meg június közepén még tanulok a szigorlatra.

Aztán van itt munka is dögivel, mi több, dögibbel: felpörgött persze a kórház (Múzeumok éjszakáján például tizenkét órát töltöttem a föld alatt, óránként kb 60-120 embert mozgattam végig a túrán, de legalább megtanultam, hogy a polgári védelmi egyenruha finom meleg, meg nem is néz ki rosszul, ez itt a reklám helye, vegyen ön is PV-ruhát!) a Mozizóna is fut még szerencsére, no meg úgy tűnik a felnőttlét örömeibe is tán belekóstolhatok holnaptól Office Assistant munkakörben, jelentsen bármit is.

Voltam persze nyaralni is, hiszen nyaranta úgy dukál: kerek 19 órát töltöttünk Miskolc illetve Miskolctapolca szép városában, megismerkedve a helyi villamosokkal és azok utasaival, meglátogattam az Egyetemet melyen geológusnak jó lenni igazán, és természetesen belefürödtem a Barlangfürdőbe is, majd egy röpke leégés után (mely azonban nem tudta elfedni a nyár csúcsleégését, ami leírhatatlanul trendi lett) már úton is voltunk hazafelé, hogy nemtávirat után én is megbukjak egy vizsgámon másnap.

Jártunk lenn a kéklő Dunaparton Kecskeméten is, méghozzá repülőt nézni, hiszen van nekünk olyanunk, hogy légierő-csapatok hadművelet-elmélete – legalábbis névben ilyen izgalmas a tantárgy. A tanultak valós izgalmairól szép képet nyújt a tény, hogy felettébb örültem a kettesnek, és dehogy akartam én belőle még vizsgázni meg javítani! Ettől függetlenül viszont igazán rendes volt a tanárbácsitól, hogy buszra pattintotta a csoportot, s elvitte repülőt nézni: ülhettünk MIG-29ben és Albatrosban (a jelen lévő kiskatonák lelkesedésére jellemző, hogy ez utóbbinak a fedelét is rámcsukták, én meg persze ki sem akartam belőle szállni többet:)) néztünk Gripent messziről meg még messzebbről, aztán valami szupertitkos helikoptereket is végigpróbáltunk, amiket nem volt szabad lefényképezni (szerintem csak azért, mert a néni szégyellte, hogy milyen rossz állapotban vannak).

Szóval azért zajlik az élet.

Képek is:

Kezdetnek például az ominózus miskolci piros villamos, a veszekedő utassal, aki pont nem látszik – de az értelmetlenül néző utazóközönség bezzeg annál inkább.

Utcakép – ugyanonnan:

“Summer night – something begun…” avagy azok a pletykás lányok…

MIGsegg hátulról – jelentékeny egy far. Amúgy ezúton szeretném közölni rajongóimmal, hogy menthetetlenül vadászgép-rajongó lettem, születésnapomra tehát nyugodtan meglephetnek egy kisebbfajta röpcsivel:)

LEGO középhaladóknak: itt kell szétszedni az Albatrost. Haladók össze is rakhatják.

birge-friendly version… tudjátok hol.