Az úgy van, hogy most átmenetileg a nagyimnál vagyok, hadd hízzak kicsit, meg egyedül se érezze magát, no meg itt van wifi, ami otthon nincs (igen,nagyapám is kocka). Szóval idetalálok, de még nem zökkenőmentes a dolog.

Történt tegnap este, hogy néhány újvárosi-budapesti haver alvin koncertre invitált. El is indultam, csak kissé késve (ahogy szoktam), ülök a buszon, csörög a telefonom, felveszem, beszélgetünk. Annyira elmerültem a telefonálásban, hogy elfelejtettem leszállni, de szerencsémre ez a Bah-csomópontnál történt, és a következő megálló még nincs messze, az is jó volt nekem. Leszálltam szépen, a villamos persze el az orrom előtt, de én rájöttem, hogy hahá!  mindkét végállomása jó nekem, amelyik előbb jön, arra felpattanok. És beállék a megállóba és buta fejjel végignézém, ahogy elmegy a másik irányba a villamos – később esett le, hogy tán fel kellett volna szállni. Sebaj, jön az ezirányú is, birge felpattan, majd a következő megállónál lepattan, mert rájön, hogy a másik irányba mégiscsak gyorsabb. Nagy nehezen eljutok a pardonig, tizenéves kislányok és kisfiúk lelőhelyéig, amikoris jön a telefon, hogy a társaság többi tagja késik, ugyan sétáljak már le egy megállót, cserébe kapok sörikét. Hívást tett követte, a lesétált megállóban elnézegettem az aszfaltrajzokat, csak húsz másodpercet kiabáltak nekem, hogy ott vannak, mondjuk dekoncentrált vagyok.

A koncert után nem volt sok kedvem maradni, villamosra pattantam hát, és elmentem a Körtérre, ahol a társa csukott ajtókkal ácsorgott. De hoppá! Hisz ott áll egy 40es busz is, a csomópontig az is elvisz!
Mint kiderült, kétféle negyvenes létezik, én a _másikra_ szálltam, néztem is furán, amikor bemondták, hogy csókolom, elhagytuk Budapestet. Lepattan, ellenirányba felpattan, mázlijára az a jó busz, letesz a csomópontnál, hoppá, éjszakaira várni kéne, megyek inkább gyalog. Nem részletezném, hogy még hányszor tévedtem el gyalog (le akartam vágni az utat, ez mindig egészségtelen!), mire feljutottam végre a lakásba, azon belül is a fürdőszobába. Zuhanyzás után gondoltam megkínálom friss és illatos porhüvelyemet egy kis testápolóval, nagyim úgyis odakészítette nekem a polcra, jó sokat nyomok a kezembe, kenegetem magam, furcsa az állaga… Tusfürdő. Zuhany újra, majd inkább farokbehúzva menekültem az álomvilágba, hátha több rossz már nem tud történni aznap…

És az este beszólása (biztonsági őrök szorgalmasan nézegetik a személyiket, de csak a fiatalabbakét)
– Te haver, simán átmentünk a face kontrollon, szerintem már nagyon öregszünk…

Reklámok