Nem először fordult meg a fejemben: milyen lehet egy leszokott alkoholistának?

Bármennyire is józan fejjel nézzük a társadalmat, társasági szokásaink az alkoholra épülnek. Ha vendégségbe megy az ember, rögtön meg is kínáják valamivel, ünnepelni, búslakodni is alkohol mellett szokás. Közismert, hogy disznóvágás, kemény fizikai munka sincs feles nélkül, randin bort illik fogyasztani, vagy pezsgőt (tudjuk a filmekből). Még az olyan ártatlan alkotásokban is, mint a Gilmore Girls (hehe) egy fél bárszekrényt lehajtanak egyetlen este alatt (és most nem térek ki arra, hogy ezután kocsiba ülnek). Szóval jön a mi leszokott alkoholistánk, vendégségbe megy, ünnepel, kínálgatják ugye. Mert mit tehet? Ha csak simán nemet mond, erőltetik, mert az emberi természet ilyen gonosz. Három lehetősége van (több is, de most ennyi jut eszembe):

a., bevallja, hogy ő egy leszokott Alkoholista – kibeszélik a háta mögött, mindenféle gonosz dolgokat társítva hozzá, furán néznek rá, kirekesztik a társaságból

b., alibiből mindig hurcol magával autót, motort – nem tesz jót a környezetnek, valamint előbb-utóbb felajánlják neki, hogy hazaviszik, vagy aludjon ott

c., leüti az erőszakosokat – elfogynak a vendégek.

Igazából az egész onnan jutott eszembe, hogy az utóbbi időben két rossz szokásomnak (nem alkoholizmus, és rajtam kívül senkit sem zavart) próbálok búcsút mondani, és nap mint nap tapasztalom, hogy nehéz. Nem lesz könnyebb. Ott a lehetőség, és nem élek vele. Ilyen lehet, ha leszokottként sört dugdosnak az orrod alá, leszámítva, hogy az én helyzetem könnyebb, mert senki nem kényszerít…

Inkább most elmegyek aludni. Ez a post annyira rossz és értelmetlen, hogy az már nekem is fáj.

Reklámok