Egyszer régen volt egy ex, aki akkor még nem volt az, s neve T-vel kezdődött. Szent elhatározásba merült fel (fogalmazásgátló) hogy mi összeköltözünk: ki is vettünk közösen egy kis lakást, én becuccoltam, és vártam rá, de persze soha nem jött. A lakás helyett másikat kellett hát keresnem, ahol mások is laknak, hisz egyedül egy picit sokba került a buli. Megnéztem egy helyet, ahol egy fősulis pár élt: a lánnyal beszéltem, a srác (informatikus volt a lelkem) a számítógépét nyomogatta az idő nagyrészében. Szóba került életstílusom, a lány már rögtön kifogásolta is, hogy a barátja sokat dolgozik, neki pihennie kell, csak nem képzelem, hogy én itt bulizgatni fogok?! Másnap egy másik lakást néztem meg, ahol egy T-vel kezdődő nevű srác és egy M-mel kezdődő nevű lány élt: ők rögvest pálinkával kínáltak, és biztosítottak további együtt eltöltött bulijainkról, így nem volt kérdés, hol fogom folytatni T-mentes (de ezáltal ugye mégis T-s, csak másik) életemet. Elvoltunk, mint a befőtt, de teltek-múltak a hónapok, s végül feloszlott kis triászunk: újra kolis lettem (ezúttal B-vel mint Bölcsiscsoportnéni, de ugye ez most igazából nem fontos.). Jött az új félév, új tanárok, köztük egy fiatal srác is, aki valamikor december magasságában megjegyezte: ejj, birge, mostanában olyan fáradtnak látszol, pedig amikor majdnem hozzánk költöztél, még tele voltál energiával… Igen, ez a fiatal tanár az egykori informatikus volt a 2. számú albérletből, ahova majdnem.

Szóval T-nek hála T helyett T-vel éltem együtt pár hónapot, és igen, a három T mögött ugyanaz a férfinév húzódik, csak más személyek viselik…

Tanulság? Az nincs. Csak tegnap zuhanyzás közben eszembe jutott, gondoltam megosztom.

Reklámok