Igazából pénteki moziélményemről szerettem volna veletek megosztani egy tartalmas bejegyzést, melyben elmesélem, hogy bizony születnek még jó magyar filmek, bár kolléganőm panaszkodott rá, hogy őt nem szippantotta be, meg hogy nem volt teljesen autentikus, de engem zsenge koromból kifolyólag nem zavarnak a tények (ehe) ráadásul meglehetőst tetszett. Mert minden hírverés ellenére nem könnyű musical, de nem ám: bár az arányokkal akadnak problémák, de helyenként tényleg megkínálja az embert egy jól elhelyezett gyomrossal.

De nem.

Mert tegnap este, egy hosszas msnbeszélgetés következtében kiderült, hogy a naptáramat ideje lenne a nyakamba kötni, ugyanis az egyetemen kissé maguk alá temettek a határidők, és mindennel elúsztam, amivel egy félév elején el lehet. Nosza, reggel TO, nénire nagy bociszemmeresztgetés, imádkozás, vaskos késedelmi díjak ellenében azért még beiratkozhatok, ha jó leszek. Utalás előtt azonban feltétlenül ellenőrizzem a Neptun nevű istencsapásának gazdasági modulját érintő változásokat tartalmazó PDF filet.

Az ominózus gazdasági modul eddig úgy működött, hogy minden halandó hallgató rendelkezett egy virtuális számlával, amire kedvére utalgathatott pénzt, majd onnan továbbutalta a kívánt irányba – mármint persze a felsőoktatási intézményen belül. Értelmes egyetemista/főiskolás minden befizetést megtoldott egy-kétezer forinttal, hogy a Neptunon maradjon vészpénz – arra az esetre, ha UV-díjat, vagy késedelmi díjat hirtelen be kéne fizetni, ugyan ne kelljen már négy napot várni a két bank közti átfutásra.

Azonban e aranyéletnek vége, visszatérés az ósdi, csekkes módszerhez, csak új köntösben: az új rendszerben minden befizetéshez létre kell hoznom egy számlát, még azelőtt, hogy a pénz elindult volna az én eredeti kis számlámról. Ez a virtuális számla – tudja még valaki követni? – rendelkezik egy azonosítóval, amit véletlenül sem úgy hívnak, hogy azonosító, nehogy már a diák pontosan tudhassa, melyik kód mit takar (mert kódokból biz’ van egy csomó.) Ezt az azonosítót be kell írni utaláskor a megjegyzés rovatba. Na, rájön-e valaki, hol a bibi? Igen; ez azt jelenti, hogy a., nincs többet tartalékpénz a virtuális számlámon, b., nincs többé virtuális számlám, c., minden egyes befizetést külön kell elutalni, ergo minden egyes befizetéshez külön átutalási díjat kell fizetni, ami nem tudom pontosan mennyi, de a magyar bankokat ismerve épp elég ahhoz, hogy mérges legyek. Arról nem is beszélve, mennyi idejét emészti fel az embernek a tételeket egyenként kiírni, egyenként számlát generálni, a számlaszámokat a hozzájuk tartozó összeggel együtt kis papírra feljegyezni, majd választott bankban (vagy neten, vagy telefonon, a végeredmény szempontjából hóttmindegy) külön végrehajtani x darab átutalást ugyanarra a bankszámlára.

Mintha a közpolitika tanár azt mondta volna, hogy a bürokrácia eredeti funkciója, hogy megkönnyítse az igazgatást – csak ezt mára mindenki elfelejteni látszik.

Advertisements