Azaz Házi (vagy háziasított) sárkány. E faj keletkezése az ősi időkre nyúlik vissza, amikor még gyönyörszép sárkányok is éltek a földön szép számmal fogyasztva a kevésbé szép emberiséget, s a kecskék hosszú, tömött sorát (no meg a szüzeket persze). A sárkányság fajának akadtak olyan egyedeik, melyek önként jó kapcsolatot ápoltak az emberekkel, míg másokat erőszakkal háziasítani próbáltak – több-kevesebb sikerrel. Nem egyszer előfordult azonban, hogy az agresszív humán beavatkozás hatására az erőszakosan háziasított példányok egyre hasonlatosabbá váltak az emberekhez, olykor párosodtak is velük – ezek eredményeképp beszélhetünk a Draco faj egyetlen máig fennmaradt alfajáról, a Draco Domesticusról, mely evolúciója során mára annyira antropomorf, hogy a különbséget csak tapasztalt szakértők veszik észre.

Kedves gyerekek! Ma elmesélek nektek egy mesét, de csak akkor ha nem ijedtek meg!!!

Ez az eset egy aranyos kicsike kislánnyal történt meg, aki az erdő szélén lakott. Egésznap fát vágott, tortát hegyesztett a kertben, ám egy nap arra ébredt, hogy bizony el kell hagynia házacskáját, kertecskéjét. No nem baj, nem kell e birgekislányt félteni, BiG segedelmével be is költözött rögvest egy pinduri, ám annál reménykeltőbb szobába. Hű, csak úgy csüngött róla a számtalan csomag, ő volt a legelbűvölőbb karácsonyfa! Sajnos ezt frissen szerzett lakótársai nem láthatták, ugyanis a költözés pillanatában egészen máshol voltak. Furcsállotta ezt a birge, de különösebben nem törődött az információval, hiszen nem érezte fontosnak. Nyilván ezért nem értékelték birgénk erényeit, ugyanis a kezdeti kedvességet (melyben olykor-olykor élelmiszerajándék is benne foglaltatott például fahéjas-almás palacsinta képében) rohamosan felváltotta egy egészen más viselkedés. Alighanem megharaphatta a fent említett házisárkányok egy példánya az egyik lányzót, melynek hatására igen hasonlatossá vált az állathoz. A módosulás lassan öltött formát; előbb csak olyan dolgokat kifogásolt, melyek akár-akár beleférnek a jogosság kategóriájába, ezért a birge csendben tűrt, hisz minek is húzná fel magát apró vacakságokon? Ha a sárkányt az teszi boldoggá, hogy kívülről is fertőtlenítjük a szekrényt a sárkánybarlangban (Nooormális? Mit akar vele mégis? Nyalogatni?) egye fene, megéri a csend azt a plusz két perc takarítást. Próbálta a birge feldolgozni a közös mosást is, bár a teregetési és mosási szokások miatt egyre több ruhája nőtt hirtelen akár két-három számot is.

A sárkány tehát levonta maga következtetéseit, csak épp a sorozatos kereszteződés és belterjesség következtében ezek az állatok kisebb agytérfogattal rendelkeznek, mint a két faj külön-külön, így a levonások is hibádzottak olykor; ő ugyanis úgy gondolta, hogy mivel a birge alapvetően egy birkafajta, ezért tűrőképessége határtalan, értelmi képességei viszont csökevényesek, így voltaképp vele szemben bármit meg lehet tenni. Szaporodtak a mosásból kimaradó, eléggé fontos darabok (“ja, a te nadrágod már pont nem fért be!”) meg a rossz helyre kerülő példányok (egyszer konkrétan intervenciót kellett foganatosítani, mert épp lelkesen pakolta rá a fekete mosnivalókat az én patyolatfehér-neműmre) majd egyszer csak (egy szép napon:D) eltűntek méltó párjával egyetemben. Itt jeleznénk meg újabb zárójelben, hogy a házisárkányok rendszerint papucsállatkákkal létesítenek monogám kapcsolatot, de ez most nem lényeges.

Szóval a párnak se híre, se hamva, fogkeféjük hiányzik a fürdőszobából, s velük együtt lába kélt minden konyhai eszköznek is. No, nem mintha hiányzott volna a két humán genóm, de azért egy tányért nem bántam volna, amiből ehetek. Négy nap múlva sajnos előkerültek, s velük együtt a hiányolt eszközök is; igaz, ekkorra már volt mindenből sajátom….

Sűrű, sötét felhők gyülekeztek az égen – mindenki meneküljön! A tulajdonos megunta az állattartást és kiadta az ukázt: minden rendű és rangú háziállatnak, birgének, sárkánynak papucsnak el kell hagynia a fedélzetet! Ezzel egyidőben egy népszerű közösségi oldalon egészen véletlenül feltűnt egy hirdetés; birgebarlang (s a szomszédos félszoba) kiadó.  Nem is telt bele sok idő, alig néhány szemétség úszott le az Óperencián, és a birge furcsa, szürreális élményben részesült: azonosítatlan idegenek csoszognak az előszobában hajnali, félkómás órában.
-hát te? – kérdezte a birge.
-én itt lakom – válaszolta az UCSO (Unidentified Csoszoging Object)
-mióta?
-úgy három napja. Vagy négy?
Oké, oké, a birgét nem a megfigyelőképességéért fogják feleségül venni, de azt azért szokta értékelni, ha személyét is érintő változtatásokról időben értesítik, netán előre felkészítik rá, mert lehet, hogy ha a mai horrorfilmnézés után találkozom az illetővel, reflexből torkonszúrom a papucsommal ijedtemben. Nehezményeztem is ezt azon nyomban verbálisan, de a válasz csupán annyi volt; a sárkány sajnos túlzottan fáradt volt előző este, a birge meg későn jött haza, így nem sikerült szólni, ellenben úgy készüljek, hogy a héten kikötik a bitkolbászt a szobámból.

Nem mondom, el kell ismerni zsenialitását, és kora hajnali gyorsaságát, alighanem ezt okítják a vívóedzéseken is: hárít és azzal a mozdulattal már támad is.

Tanulság? Volt egykoron egy csokireklám (hm.. maga a csoki tán már el is tűnt a polcokról, pedig milyen finom volt!): “Ne ítélj elsőre”. Azért ezt egészítsük ki: de hallgass az ösztöneidre. Ha ugyanis időben elmenekülök a furcsa pár elől, ahogy azt megérzésem súgta….

Advertisements