Akkor most hajrá, irodai patkányokon felbuzdulva írjunk egy kis blogot, hisz itt sem kevésbé irodai a patkány. Csakhogy az enyém nem a munkáról fog szólni, nem bizony, hanem…

Hanem az égvilágon fogalmam, sincs miről. Az elmúlt hetek igazából eseménytelenül teltek: nemtávirat családja a magyar tenger partjára menekült, a lakást hátrahagyva, így ott randalíroztunk, és feltaláltuk az időkibővítő szerkezetet, ami lehetővé tette, hogy munka után (jelzem, fél hatig dolgozom) összefussunk, sétáljunk egy nagyot a városban, bevásároljunk, „haza”menjünk, főzzünk vacsorát és még mindig világos legyen, akadjon idő egy filmnézésre is lefekvés előtt. Szóval rejtélyes a dolog, de persze cseppet sem bántuk.

Aztán a négynapos ünnepben ahelyett, hogy elmentünk volna valahova nyaralni az eredeti terveknek megfelelően, feküdtünk három napig az ágyban és Dextert néztünk – előbb kettesben, majd csatlakozott hozzánk a nyaralásból megtért és undorítóan barna nemtáviratöcs, szóval egész hangulatos kis sorozatozás alakult ki, visszahozta kicsit a kollégista régi szép időket.

Próbáltunk még amolyan fiatal-módra csellengeni is, egyik nap például a Gödröt céloztuk be Rapcival és Ronjával és Omlaash-val (sal? shal? meglehetősen lusta vagyok most utánagondolni) de mocsok módon az új rendeleteknek hála este tíz után már _tényleg_ nem adtak sört az éjjel-nappaliban, meg aztán , úgyhogy jobb híján megtértünk aludni. Pár nappal később egy régebbi nevezetes törzskocsmába tértünk meg kisebb ünneplésre, oda pedig Tengerészgyalogost szállítottam magammal (csak hogy teljes körképet adjak birge blog-barátairól) de onnan is kidobtak tízkor. Egy kocsmából! Komolyan érdekelne már, hova tart a világ, és ki gondolja komolyan, hogy ez a rendelet jó ötlet volt. Mert szerintem például kilövi  Budapest pezsgő éjszakai életét. Ha nem is a teljeset, az enyémet mindenféleképp.

Aztán vasárnap elmentem kórházba, és felfedeztem, hogy van egy vadiúj, az eddigieknél is ijesztőbb hullánk, szóval most nagy körültekintéssel közlekedek, és igyekszem nem túl hosszú időre megállni és túl sokat beszélni az egyik ajtó mellett, ahol eddig szokásom volt. Szerintem ez a cél vele;) Amúgy sem lehetett ott nagyobb csoporttal megállni, csak ha a végének elüvöltötte az ember, mit _nem_ látunk éppen, szóval sokat nem vesztett a világ. Az ijesztősség oka történetesen az, hogy hullánk tetőtől talpig (szó szerint) gézborítást visel, amin helyenként átütnek a vérfoltok, és a birge ismeri mókás kedvű kollégáit („az idegenvezető ijesztgetését bele kéne venni a programba, nagyon vicces volt” – hogy a vendégkönyvünket idézzem), szóval igazából attól tartok, hogy egy napon majd valamelyik helyet cserél a hullával én meg enyhe lefolyású szívrohamot kapok.

Valamint kreatívkodtunk: azt hiszem, ez a közelmúlt legizgalmasabb eseménye. Történt, hogy nemtáviratnak van egy kis fából készült fiókos dobozkája (á la Ikea, assz’em) én meg egy sminkkészlettartó dobozkára vágytam, amiben tükör is van, mert így az íróasztalomnál a lámpa közelében sminkelhetnék, és nem kéne azon görcsölni, hogy nincs elég fény a fürdőszobában. Sztorink szempontjából most tekintsünk el a ténytől, hogy félévente egyszer szokásom sminkelni, valamint hogy az ehhez szükséges festékmennyiség elfér egy …izé… szóval egy kicsi valamiben. Mondhatnánk, nincs égető szükségem egy sminkesdobozra. Szóval kitaláltuk ketten, hogy nemtávirat fiókjait kidekoráljuk, meg persze én is megkapom és megcsinálom szépre az én dobozkámat, méghozzá romantikus leányhangulatban, mert egy sminkkészlet legyen már lányos, meg különben is, milyen vicces lenne. Ki is néztem a dobozt, majd hamarosan beszerzőkörútra indultam,  de sajnos szokás szerint elcsábultam és megvettem egy sokkal nagyobb, teljesen funkciótlan dobozt, igaz, hogy legalább olcsó volt, viszont a teteje nem nyílik ki derékszögnél jobban, így mondjuk a tükörrésze tök használhatatlan számomra. Persze azzal mentegettem magamat, hogy olcsóbb volt.

A romantikus leányhangulattal is akadtak problémák, ugyanis decoupage-ban gondolkodtam, de a megvásárolt papírzsebkendők korántsem a romantikus hangulatot hangsúlyozták. A „cicák ülnek a hold sarlóján” még csak-csak beilleszthető a tervekbe, de a „hóttmeztelenpasisúlyzózik” eléggé kilóg a koncepcióból, de nem volt mit tenni: viccesnek tartottam, hogy a lányos dobozomban legyen egy meztelen pasi, akinek ráadásul hasonlít a tetoválása és a feneke nemtávirat ugyanezen testrészeihez. Szóval a cicák kerültek kívülre, a pasi meg belülre (bár decoupage-technikámat, kézügyességemet és türelmemet nagyszerűen jelzi, hogy szegény öregedett vagy húsz évet, olyan ráncos lett), és ha teljesen kész lesz (félúton ugyanis elfogyott a festék) majd mutatok róla képet. Amin ragyogóan látszik majd, hogy én olyan fajta ember vagyok, aki nagy lelkesedéssel és precíz koncepcióval nekiáll valami fantasztikusat alkotni, aztán egy darabon akarja kiélni az összes hülye kreatív ötletét, ezért a végeredmény mindig valami reménytelen káosz lesz.

Mára ennyit, hamarosan jelentkezem! (De tényleg!)

Advertisements