Sziasztok gyerekek!

Meglep, hogy ilyen hamar jelentkezem újra? Hiába, rámtört a grafománia; most kell kiélnem magam, hiszen az elkövetkezendő egy évben ki tudja, mikor lesz birgeblog?

Csak a magyarázkodás kedvéért: rövidtávú tervek szerint fantasztikus munkahelyemet megtartva levelezős diákká válok, ám másik két helyemet sem adom fel, tehát a hétvégéim már rég kilőve az életből. Tegyük hozzá, hogy idén szakdolgozatot is kéne alkotni, tehát a vizsgaidőszakon kívül a leadási határidő előtti utolsó két hétben is hóttziher, hogy zizis leszek. Emellett kéne villantani még egy nyelvvizsgát, no meg valami edzés is kéne.

De a mai mese nem erről fog szólni.

Hanem a megváltozott bulizási szokásokról, dióhéjban.

Elmentünk a közelmúltban gardedámkodni a zöldbe, egyenest annak pardonjába, kiskorút kísérgetni. Ahogy iszogattuk a söröket, meglett a következménye (pénztárcánk apadásán túl, persze): el kellett látogatni abba a konténerbe, ahol újabban még pénzt is próbálnak szedni a szegény rászorulóktól (tőlem például hiába, tiltják az elveim). Egyszóval a pisildébe. Mielőtt folytatnám történetemet, ugorjunk vissza a közeli múltba, amikor a birgék tizenévesen nekiindultak az éjszakáknak. Ez rendszerint úgy történt, hogy otthon felkaptunk gyorsan valami alkalomhoz illő ruhát (bulizási szokásainknak megfelelően általában nem bonyolítottuk túl és az alkalomhoz rendszerint illett a bakancs+nadrág+top kombó) meg ha nagyon sok ráérő időnk volt, megfésülködtünk és esetleg dobtunk fel valami sminket – szigorúan csak olyat, amivel utána nem kellett foglalkozni: ha elkenődött, lemostuk, de nem nagyon szenvedtünk vele tovább. A főiskolás évek alatt a készülődési időtartam tovább csökkent: határozottan emlékszem, hogy nem egyszer hangzott el az „á, nem mosok hajat, a menzán úgyis büdös lesz” varázsmondat. Fesztiválra meg még ennél is sokkal kevesebbet készülődtünk, hiszen ott úgyis mindenki egyenmocskos (sminkkészletet azt hiszem például még egyszer sem vittem magammal.) Ezek után – és most vissza a jelenhez – képzelhetitek, mennyire lepett meg, amikor először tapasztaltam hajvasaló lányokat a Hegyalja amúgy is tömött vizesblokkjaiban, főleg, hogy nem egyetlen szőke leányzó gyakorolta a hajsimítás művészetét, hanem tömegesen. Többek között lányok olyan loknis hajjal, amiért ölni tudnék a mai napig. Azt pedig már csak mintegy mellékesen említeném meg, hogy hihetetlen IQ-titánként olykor a bokáig érő vízben ácsorognak a konnektorba dugott eszközökkel, hogy minél csinosabbak legyenek (miközben igényes módon sugárban hánynak valamelyik pincénél, mert inni azt még nem tanultak meg). Szóval – hosszú mellékzönge után visszakanyarodva a pisildére – ami igazán és nagyon mellbevágott, az a tény, miszerint a wécésfiúknál nem csak fizetni lehet illetve papírért reklamálni, de el van helyezve a fejük fölött egy polc, melyen a hajlakktól a dezodorig minden piperecucc megtalálható, amire az ember lányának/fiának (mert a fiúvécében is van ilyen) szüksége lehet egy buli keretein belül. Mi több: parfümautomata is található az objektumban. Merthogy az óvszer/tamponautomatát még csak megérti az ember, de parfümautomata…??

Reklámok