Ma gasztroblog, de csak kocsmanyitás után.

Történt, hogy egy csütörtöki estén felkerekedni vágytunk a régi évfolyamtársakkal, megbeszéltük hát, hogy Morrison’s fedőnevű szórakozóhelyen összefutunk edzés után, mely arról híres, hogy este kilenc óráig a sört és a koktélt is barátságos áron mérik. birge ért oda leghamarabb, épp  beszerezte az innivalóját (Darkhoney és nemblogger exlakótárs kedvéért megemlíteném, hogy Bloody Maryt ittam) amikor úgy döntöttünk, hogy itt egészségtelenül sok a Zrínyis (mint utóbb kiderült valami rendezvény volt amiről nem tudtam) így továbbvándorlunk délnek a szórakozóhely első számú terepére (a.k.a. Morrison’s 1) hátha ott jobb a helyzet. Csakhogy menetközben kisebb agyalás bontakozott ki, hogy mostan akkor iszogassunk olcsón vagy bulizzunk drágán, úgyhogy egyik exévfolyamtárs birgeszívnek kedves javaslattal állt elő (ilyeneket én szoktam kitalálni): induljunk meg irányba, és ha lesz kocsma útközben, iszunk, ha nem lesz, bulizunk. Gondolatot tett követte, találtunk is egy szimpatikus szeszesitalt is felszolgáló vendéglátóipari egységet, barátságos serárakkal, csakhogy hiába próbálta két erős markos legény kinyitni az ajtót, az bizony zárva maradt. Szomorúan kullogtunk volna tovább, ám ekkor lélekszakadva jött egy srác: “várjatok, nyitok már!” Szóval már nem csak buszt sikerült eltérítenem, hanem kocsmát is kinyittatnom.

Ugorjunk tovább az időben nagystílűen kihagyva azt a pontot, amikor szokásommal elletétben kiborultam azon merengve, hogy az elkövetkezendő egy évben fogalmam sem lesz a szabadidő szó jelentéséről, ezért elpityeredtem magam az utcán, s ugorjunk arra a pontra, amikor kiborulásomban két napot lógtam mindenhonnan és csupa olyan dolgot csináltam, amit a normális emberek normális hétvégéken szoktak: sétáltam a napsütötte utcákon, aludtam rengeteget, néztünk Dextert szokás szerint valamint süteményt sütöttem szombat délután hirtelen felindulásból. Igen, én. Igen, süteményt. Nem, nem jöttek ki a tűzoltók. Sőt! Olyan sikeres lett, hogy rögtön áldozattá is váltam, így másnap délelőtt meg kellett ismételni a mutatványt. Képek alant – előre is pardon, de csak nemtávirat telefonja volt kéznél.

Kép126Első képünkön a szombati termés; a lapos ámde finom sütemények porcukorral megszórva békésen üldögélnek a baracklekvártó partján, amíg éhes cápák rájuk nem buknak, hogy az utolsó morzsáig felfalják őket.

Kép142

A második képen a pudinggal töltött, szemmel láthatóan magasabb sütemény a második napi eredményből látható, előtérben gusztusosan elrendezett szeletekkel, háttérben az eredetivel, amiből a gusztusos szeletek származnak.

Virágot az öltözőbe, bonbont helybe, ahogy szokás.

Reklámok