Hát ez az október ez nem viccel. Jött, látott, győzött. Engem például teljesen lefele. Októbernek első napján csak harmadszori nekifutásra sikerült kidugni az orrom az ágyból, és ez nem csak a hagyományos nemtudokfelkelni-érzés volt. Lehet persze, hogy ezt nem a hónap okozta, hanem voltaképpen a tegnapi edzés ahol hebrencs módon kékre-zöldre verettem magam és le is fáradtam rendesen, de a fagyos reggeli hőmérsékletet a legnagyobb jó-(netán rossz)indulattal sem írható az edzőbá’ számlájára. Egyszóval ősz mondjon le!

Az új szezonban lemondók listájára szeretném írni az egyetem bürokráciáját is, mert képtelen vagyok elhinni, hogy egy kérvény (aminek igazából lelkem mélyén elutasítására vágyom) több mint egy hónap alatt még mindig nem volt képes bejárni azt a három irodát, ahol meg kellett fordulnia. Ha ehhez hozzászámolom, hogy én is utaztattam egy hónapig (soha nem találtam az illetékest, akinek alá kellett volna karmolnia) lassan kérvényrekord lesz belőle. Jó, mondjuk Kínában biztos még ennél is rosszabb a helyzet, Etiópiában meg örülnek, ha papírjuk van amire kérvényezhetnek, de ezek olyan dolgok, amikre hiába gondolok erősen, nem teszik boldogabbá vagy egyszerűbbé az életemet, inkább olyan szomszédtehene-jelenség-szaga van.

Persze a birgék hajlamosak igen paradox módon működni és hiába verik a fejüket a falba a bürökratikus lehetetlenségeken, az egyetem és a diáklét nem fog ettől kevésbé hiányozni. Mondjuk sokkal több időm nappalisként sem volt (hajj azok a régi szép főiskolai évek, amikor délutánonként volt idő aludni, mint az oviban!) viszont nem voltam napi kilenc órában bezárva olyan környezetbe, ahol az istennek nem találok agyamnak megfelelő ingereket. Az egyetlen, ami kicsit is emlékeztet a világra, az a hetilap, amiből ebédidő alatt van időm talán két egész cikket is elolvasni, így eltart egy egész hétig. Még jó, hogy nem adják ki gyakrabban. Meg az is jó, hogy én vagyok az egyedüli, aki rendszeresen olvassa, így voltaképp senkivel nem kell megküzdenem érte – ellenben a női magazinokért nagy a versengés, de az legalább nélkülem folyik. Járnak még ide érdekesnek nevezhető szakmai lapok, de azt az érintett mindig eldugja, ezért én ezeket nem olvasgathatom:( Szóval e hosszú bevezetőre azért volt szükség, hogy érzékeltessem, mekkora szellemi szürkeségben telnek napjaim. Ezekután érthető, hogy micsoda kétségbeesést váltott ki belőlem, amikor a héten két alkalommal is volt évfolyamtársaimmal töltöttem az estét, és persze szóba kerültek a sörözés mellett mindenféle izgalmas tudományos kérdések is, főleg a hétfői estén, amikor egy tanár is ült közöttünk; egyszerűen éreztem, ahogy a teljesen kiszikkadt agysejtjeim hirtelen megtelnek ésszel, és szerintem az agytérfogatom legalább kétszeresére duzzadt a két este alatt.

El fogok hülyülni ha sokáig itt maradok.

Reklámok