Olyan hihetetlen kényeztetésben volt részem, hogy szombat este például harmatos, pezsgő ásványvízben mosdattam habtestemet, vasárnap pedig szinte ki sem másztam az ágyból.

Mielőtt bárki is arra gyanakodna, hogy itt a gazdasági válság kellős közepette elmentünk valami wellness-spa-ba élvezni az életet, el kell keserítsem: szombaton sokat dolgoztam, még a torkom is belefájdult, majd újdonsült “otthonomba” tértem meg, ahol vacsora és némi nyafogás után (miután már majdnem átmelegedtem, a fenének sem volt kedve visszaindulni a belvárosba kocsmázni, biztos öregszem, vagy csak szimplán utálom a hideget meg messze is lakunk a világtól) szóval egy forró zuhany mellett döntöttem, hogy utána majd filmezünk jól. Be is másztam a kádba, alaposan bekenegettem magam tusfürdővel, és ekkor rohamosan csökkent a vízszint. Nem oly hirtelen, mint a filmekben, legalább egy perc volt mire a víznyomás a normálisról a nullára redukálódott, de azért rossz néven vettem, hiszen – hangsúlyoznám – tetőtöl talpig habosan ácsorogtam a kádban. (igazából a zuhanyzás kezdetén azon gondolkodtam, mossak-e hajat, hálistennek végül nem kezdtem neki). Akkor most gondolkodjunk… a lakás területén sehol egy csepp víz sem, hiszen nem figyelmeztettek előre. A tusfürdőt ugyan türcsikével (‘akartok szívni?’) le lehet dörzsölni, de azért mégiscsak vannak helyek (például az arc) ahol nem kéne magamon hagyni.. és ekkor villant be nemtáviratnak, hogy két héttel ezelőtt volt egy spontán összeröff, és akkor betettünk a hűtőbe egy üveg ásványvizet, hátha valaki azt kér. Szóval így történt, hogy a hab egy részét ( egy igen kis részét) a birge folyékony jégkockákkal leöblögette magáról, a többi meg szép lassan rászikkadt… Remélem kandikamerás felvétel az esetről nem történt.

Advertisements