Már vagy ezer éve, hogy nem írtam: ez az a helyzet, amikor bizony olyannyira pörög az élet, hogy lejegyezni sem jut idő. Vegyük például csak ezt a hétvégét: három nap alatt voltam két napot egyetemen, egyet dolgozni, vizsgáztam kettőt (majdnem) és írtam egy beadandót, és lejelentettem a szakdolgozatomat, és megünnepeltem a születésnapomat (alaposan fenékig…) és megszerveztem egy költözést, melyet végül a legkényelmesebb módon sikerült véghezvinni (és ezúton is örök hála BiGnek és a költöztetőapparátnak): reggel elmentem dolgozni az egyik lakásból, délután hazamentem a már berendezett és kitakarított másikba. Persze azért a fiúk gondoskodtak róla, hogy este beadandóírás közben ne unatkozzak és még sikatyulnom kelljen némi fürdőszobát meg asszisztálni nemtáviratnak a mindenféle csapok és akasztók felszerelésében, írni listát, hogy mi az a rengeteg dolog, amit még be kell szereznünk, de alapvetően nem bántam: fészket építgettem. Tünk. Évek óta tán először karácsonyozni is fogok, mármint úgy, hogy a szentestét is élvezem, meg vér sem folyik. Hosszú ide nem számolgattam vissza a napokat Jézuskáig, egészen szokatlan, hogy igen (bár azért megjegyezném, hogy az ünnep csak az egyik dolog, amit alig várok, a másik az a 11 napos szabadság, ami már igazán rám fér).

Sorakoznak a fejemben a gondolatok, nem csak kis izgalmas életemről, hanem egy csomó komolyabb dologról is: a béke-Nobel díj furcsa fricskáiról, a teknót bömböltető szemét értelmiségi fiatalokról akik elherdálják az állam pénzét, miközben a méltán híres magyar nehézipar szakemberhiánnyal küzd, a prágai mozgólépcsőről, ami nem túl gyors és a bécsi karácsonyi vásárról, ami helyett inkább a Hundertwasser háznál tátottam a számat.
Majd ha egyszer sok időm lesz, ezt mind-mind megírom.

Ha sok időm lesz, majd kipihenem magam, meg elmegyek a barátaimmal korcsolyázni meg a Wigwamba bulizni, meg rendberakom mindösszes számítógépeimet meg mostanra ugyanennyi telefonomat (ugyanis annyira megtetszett nemtávirat telefonja, hogy szülinapomra kaptam egyet: az övét. Ő meg szegény vehette meg magának két héten belül a második új telefonját.) szépíteném a fészket, elhoznám otthonról az ottmaradott cuccokat, rendberaknám a blogomat, a második blogomat, az első blogomat, a munkablogomat, ez utóbbit különösen, mert amúgy is szívem csücske. Sütnék karácsonyra sütit, vagy legalábbis megpróbálnám, meg főznék sok kaját, mert az olyan karácsonyos dolog. Elolvasnék egy nagy csomó könyvet a leendő szakdolgozatomhoz, a vizsgáimhoz meg egy rakat könyvet csak úgy hobbiból, megnéznék egy hatalmas adag filmet, ugyanezekért. Aludnék nagyokat, ez volt már? Kávéra, energiaitalra nem is néznék. Végre átismételném rendesen a franciaanyagokat, és órán nem ülnék hótt kukán, hogy ezt a szerkezetet na vajon hogy kell használni. Megtanulhatnám a mostani anyagokat is, valószínűleg hatékonyabb lennék.

Meghívhatnám a barátaimat a Fészekbe. Társasjátékoznánk, filmet néznénk, innánk bort, meg forró csokit, meg nevetgélnénk, meg ilyenek. Mint a normális emberek.

Talán ezekre lesz idő a két ünnep közti szabadságban. Hogy kerek legyen az élet, nemtávirat ugyanis ekkor dolgozni fog. Lassan kevesebbet találkozunk, mint mielőtt összeköltöztünk.

Reklámok