Ma antikreativitás-nap van, de mit vártok tőlem sok-sok órányi stratégiatanulás után? Lássuk inkább nagy vonalakban, hogy töltötte birge 2009 végét, s hogy kezdte 2010 elejét?

A szenteste bizony úgy telt, ahogy azt már hetek óta remélgetem: meghittségben, szeretetben, nyugalomban, főzés-sütéssel, takaritással, fadiszitéssel, meg ami ezzel jár. (nem bunkó vagyok, csak a kölcsönbe kapott számitógép klaviatúrájáról hiányzik a hosszú i.) Kaptam plüssköntöst, hogy igazi plüss-rajzfilmfigura lehessek (most ajándék kiegészitőkkel: kabát, cipő, táska!), és én is megleptem nemtáviratot valami olyannal, aminek természetesen én is igen nagy hasznát látom, de ez legyen meglepetés a későbbi eseményekig. Kaptunk utána egy nagy rakat hasznos-stuffot, kenyértartót, meg edényzetet, meg csupa-csupa olyasmit, aminek lassan kezdtük már hiányát érezni kicsiny fészkünkben. No meg persze könyvet, sokat és jót, mert a polcokat roskadásig meg kell ám lakni! (Egyébként én már most látom, hogy a következő költözés hamarosan esedékes lesz, de csak mert a könyvek nem fognak beférni a lakásba.) Sajna korizás-és egyéb tervezett programok elmaradtak a két ünnep között, volt helyette lazitás meg pakolás és pakolás és pakolás: bejelentett lakcimemen a szobában, ahol fiatalkoromat töltöttem, halmokban állnak a dobozok arra várván, hogy végre sikerüljön egy bátor lovagot szerezni, aki a sárkánytól elorozza a… na mit? a több tonnányi könyvet. Néha tényleg túlzásnak tűnik a gyűjteményem, de tehetek én róla, ha egyszer falom őket? (És nem mellesleg büszke vagyok rá, hogy a könyvtáram nagy részét valóban kiolvastam, a legtöbbet nem is egyszer.)

December harmincadikán gonosz módon dolgozni rántottak be, méghozzá egyedüliként az irodába, és ilyenkor a területet nem illik elhagyni: igy rendeltem másodjára is a múltkor hasraütésszerűen kiválasztott pizzériából, és másodszorra is nagyon finomat kaptam, igy kijelenthetem: tán van méltó utóda a kedvenc dunaujvárosi pizzásnak.

És telt és múlt az idő, és már majdnem vége volt az évnek, de még mindig nem özönlöttek a szilveszteri meghivások: ez igencsak fura érzés volt. Végül nemtávirat egy ezeréves barátosnéja invitált meg magukhoz csendes, beszélgetős estre, ahol legnagyobb meglepetésemre Sztupy volt a házigazda; nosza, merengtünk is egyet szép fountaines élményeinkről.

Amit pedig elsején csinál az ember, azt fogja egész évben.

Ez rám nézve közepesen kedvező, mivel elsejét azzal kezdtük, hogy hazafelé jártban hatalmas csattanás hallatszott a villamos mellett, és birgének hálistennek volt annyi rossz előérzete, hogy ne merjen odanézni – beszámolók szerint egy fehér Opel elgázolt egy embert, majd tovahajtott vissza sem nézve, az ember pedig iszonyúan vérzett. Szerencsére közel volt a kórház, igy nagyon-nagyon remélem, hogy túlélte, felépül és boldogan él, mig meg nem hal. Persze ez az egész leirva könnyűnek hangzik, de higyjétek el, csukott szemmel ülni a villamoson és akaratlanul is ezerszer visszajátszani azt a hangot – a puffanást és a törés hangját, legyen az akár szélvédő, akár csont – minden volt, csak vicces nem.

Szerencsére egy kiadós alvás az emléket gyorsan a furcsa távolba helyezte, és lehetett koncentrálni a 2010es teendőkre, tehát a következőket tettük (a teljesség igénye nélkül):

  1. egy rossz film megnézése (faterok motoron)
  2. egy jó film megnézése (Juno)
  3. egy közepesen rossz film megnézése (Sólyom végveszélyben)
  4. Egész napos ágyban fekvés
  5. száradt ruhák leszedése ám a vasalás előrelátó módon történő elhanyagolása
  6. tökéletes forró csokoládé megfőzése (ugyanis tadám! nemtávirat csokifondüt kapott karácsonyra)
  7. Lencseevés – >pénz
  8. popcornevés
  9. csokifondü-és gyümölcsevés
  10. polc eltolása 3 alkalommal (pont a monitor és az ágy között lakik, szerencsére egyelőre még üres. Reméljük, mire rápakolunk, a számitógépet is sikerül rákötni a tévére)
  11. ici-pici tanulás.

Fogadalmak a 2010es évre: túlélés.

Reklámok