Mai postunkat a BKV-sztrájk szponzorálja, melynek köszönhetően erősen úgy tűnik, hogy nem jutok be dolgozni. Hacsak taxit nem küldenek értem.

Végre megtört a jég, bár nem hittem, hogy egy ilyennek még örülni fogok: a hétfői vizsgám hármassal sikeredett, a pénteki pedig, amiről biztos voltam hogy bukás, kettes lett. Madarat lehetett volna velem fogatni, holott máskor harakirit követnék el ilyen jegyek láttán. De nincs mit tenni, krízishelyzet van, annak kell örülni, ami van.

Nemtávirat hasonlóképpen járt, mármint kettes lett az a vizsgája, amit egyesnek tartott, így tegnap nagy ünneplést csaptunk: kétfogásos vacsorát főztünk. Pontosabban az első fogás szinte teljes egészében az én művem, szóval lehet gratulálgatni életem első sajtszószos tortellinijéhez (persze a tortellini előregyártott, a sajtszósz meg porból, viszont én voltam aki felturbózta) amihez a második fogás kétszínű puding volt tejszínhabbal, de ezt már lezuhanyozva illatosan az ágyban fogyasztottuk el, és mivel előző éjszaka mindössze három órát aludtam a tanulás miatt, így rögtön ki is dőltünk: este tízkor szerintem már simán aludtunk. Ehhez képest ugyanúgy nem tudtam felkelni ma hajnalban, mint más reggeleken.

Most pedig hívogatom a BKVt, aztán lassan elkezdem hívogatni a főnökömet is hogy wtf. Persze jólesik egy szabadnap, meg jut idő tanulásra meg ilyesmi, de akkor is: egész évre előre ki vannak számolva a szabadnapjaim hogy vizsgázni is tudjak meg majd szakdolgozatot is írni, és már így sincs sok esélyem a nyaralásra, de most még jobban fogy.

Reklámok