Vajh az élet ennyire kegyetlen, vagy én vagyok a szokásosnál is szerencsétlenebb? Valahogy ebben a felnőttlétben semmi nem akar elsőre működni.

A nagyon-nagyon drága csizma, amit azért vettem, hogy ne fagyjon le a kis lábacskám télen, többet van szervízben mint rajtam, és az istennek sem tudom meggyőzni a boltot, hogy harmadszor már ne javítsák ki. Az internetbekötésünk egy hónapba és plusz rengeteg pénzbe került, mert a kiküldött szerelő nem volt képes egy zsinór elejét és a végét megtalálni. A megrendelt ebédek soha nem érkeznek meg ebédidőig, a bevásárlóközpontban vett kaja viszont vagy pocsék, vagy csótányok flangálnak a lábam alatt miközben eszem (jelzem, ez a város egyik legsznobabb bevásárlóközpontja). A bank átvert amikor bankkártyát igényeltem, a munkahelyemen több a baj, mint nem, a vizsgaidőszakom gyatra lett, a szakdolgozati szakirodalomnak még neki sem tudtam kezdeni, holott mások már kész vázlatokkal rohangásznak.

Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ez az élet rendje. Nem és nem.

Reklámok