„Aki döntéseket akar hozni, ismernie kell önmagát” állt a kártyán (vagy valami hasonló). birge nagyot sóhajtott. Hát ez az. Se az önismeret, se a döntés nem nagyon akar neki mostanában összejönni. Az elejével eddig azt hitte, rendben van; ő egy birge, ehhez kétség sem férhet. Aztán egyre kevésbé érezte magát birgének: foszladozott az identitás. Ám új nem volt helyette. S akkor zuhanyzás közben (mert a nagy gondolatok mindig ilyenkor jönnek) hirtelen eszébe jutott: ő nem más, mint a Nyalka Nyúl az Alice Csodaországban meséből. Tudjátok, amelyik semmit nem tud élvezni, mert állandóan a zsebóráját nézegeti és azt üvöltözi: elkések, elkések!

És akkor Nyalka Nyúl hirtelen nagyon szomorú lett. Nem tudott már örülni sem a tavasznak, sem a napsütésnek, nem tudta már várni a várandókat, csak az járt a fejében: öreg és fáradt és csapdába esett. Nagyon mély a nyúl ürege, nem is tudnátok mennyire. Nyalka Nyúl és birge ültek egymással szemben egy testbe zárva és töprengtek: akkor most? Skizofrén egy élethelyzet. Mi lesz? Ki győz?

Én birgének szurkolok. És ti?

Advertisements