Igazán eldönthetné már az időjárás, hogy most voltaképpen tavasz van, vagy ősz. Sőt, megkérdezhetnének engem is: egyértelműen a tavaszra szavaznék.

Először is. Esőben felkelni reggelente lehetetlen. Fizikai képtelenség. Sok-sok évig jártam nyaranta táborokba, sok hasznos dolgot tanultam, és van egy dolog, ami oly mélyen belém ivódott, hogy ösztönszinten dolgozik: esőben nincs reggel ébresztés. Vagy legalábbis később, hiszen a kirándulások és egyéb időre-kell-menni-programok elmaradnak. Határozottan emlékszem a második államvizsgára: a szobatársam (aki Bölcsiscsoportnéni és előttem 1-2 nappal vizsgázott) már hajnali négytől csíkot járt a szőnyegbe, annyira izgult. Ehhez képest én felkeltem az államvizsga reggelén kinéztem az ablakon, megállapítottam hogy esik, majd kinyomtam az ébresztőórát és visszaaludtam – csupán a birgemázlinak köszönhető, hogy a belső vekker megszólalt pár perc múlva, és nem aludtam át a vizsgát.

Másodszor. Marhára unom már, hogy reggelente Michelin-babának kell öltöznöm és még így is megfagyok a buszmegállóban.

Harmadszor. Napsütésre és virágillatra vágyom.

Amúgy is. Reggelente, amikor végigterelnek a vágóhídon (járt már valaki a reggeli csúcsban a Kőbánya-kispesti állomás metróátjárójánál? Valami borzasztó..) ettől az esős, nyúlós vacaktól úgy érzem, mintha tényleg a halálba menetelnénk, hosszú, tömött sorokban, kettesével a lépcsőn, mindenki kétségbeesetten szorongatja a kis csomagját, a lépcső tetején meg állnak az ellenőrök és lassítják az amúgy is csak lépésben haladó sort. Tiszta Auswitz.

Történt a tegnapi napon, hogy rápillantottam a munkahelyi naptárra, melybe előrelátóan bele volt írva a szerdai napra: víz. Azazhogy aznap hozzák a patkányitatóba a vizet. Épp azon meditáltam, vajh mit gondol, aki ránéz a naptáramra, és csak annyit lát benne, hogy víz, illetve hogy milyen mókás lenne azt is beleírni, hogy Tűz. S mint a mesében: e pillanatban érkezett az épület tulajdonosától egy e-mail, hogy ugyanaznap tűzvédelmi ellenőrzés lesz, mindenki készüljön fel rá lelkileg.. S tudjátok-e mi volt az első dolgom ekkor?

Hát persze, hogy tudjátok.

Advertisements