birge nem tűnt el, nem halt meg, csak épp szivatja az egyetem. Diplomamunka leadva, örülés is volt, amíg ki nem derült, hogy biza’ négy plusz tárgyat fel kell venni – azt hiszem, ezt a kálváriát már megírtam, vagy nem? Mindegy, már lassan belefásulok, nem is tud érdekelni. A fotel teljesen felvette már a fenekem formáját, hiszen reggel tíztől hajnali kettőig-háromig ülök benne, a szemem folyik, a gyomrom pedig sztrájkot hirdetett: mióta multivitaminokat tömök magamba, közel egészséges mennyiségű kaját meg tudok enni, de az energiaitalt már nem bírja: látványosan morgolódik, forgolódik, és csak komoly viták árán lehet újra megnyugvásra bírni.

Szombaton nyelvvizsga, érzésem szerint semmit nem tudok, utána hétfőtől csütörtökig minden napra jut egy vizsga. Néhányat pedig még fel sem tudtam venni, beszélni kéne a tanarakkal, csak tudnám, mikor lesz időm megint bemenni az egyetemre.

Ahhoz képest, hogy csak be akartam jelentkezni, több mint száznegyven szót pötyögtem már be ide (a wordpressnek van számlálója), ez azt jelenti, hogy a francia tesztecskéim már nagyon régóta várnak rám. Nem is várakoztatom őket tovább.

Aki addig birgére vágyik, olvasgassa szépen a mozisblogot (link jobboldalon, emlékeztek?), igaz, hogy nem rólam szól, de letagadhatatlanul én írtam:)

százkilencven.

Advertisements