Hajcsavarókkal a fejemen paprikáskrumplit főzök. Néha azt hiszem, nincs lejjebb, de ekkor eszembe jut, hogy lehetne négy-öt neveletlen aprógyerekem is.

Az úgy kezdődött, hogy Bölcsiscsoportnéni férjhez megy a hétvégén, én pedig szeretnék illő módon nagyon szép lenni az eseményen. Már meséltem, hogy ennek érdekében katasztrofális kimenetelű fodrászlátogatást tettem, azóta pedig tetemes pénzt költök arra, hogy helyrehozzam a hibát. Vettem hajcsavarót, mert daueroltatni ezek után nem mertem, és most hullámokat próbálok varázsolni a hajamba. Vettem hajfixáló izét is, hogy a hullám ott is maradjon majd. Vettem körömlakkot, mert legyen már szép a kezem is. Vettem körömdíszítő izét is, ugyanezért. Voltam szoláriumban, mert a nyaralás alkalmával traktorosra égtem, és ezt a csini ruhám cseppet sem fogja takargatni.

Ennyi pénzből már akár elmehettem volna rendes fordászhoz és manikűröshöz is…

A paprikáskrumplira meg mérges vagyok, mert a neten található egyik receptben sincs csipetke (pedig szerintem az elengedhetetlen része a dolognak) viszont a csipetkének sincs fent a recepje sehol. Tudom, másoknak ez egyszerű (“Mint a paprikás krumpli, annyira egyszerű az egész” – szerintem a Junkies soha nem főzött még paprikás krumplit.)

Végül kiokoskodtam magamtól a csipetkét, de akkor kiderült, hogy nincs itthon tojás. És a hajam is borzasztó lett. Argh.

Advertisements