Következő bejegyzésünket csak nyafogás-resist olvasóinknak ajánljuk.

Vagy a klasszikus téli depresszió tepert le, vagy a szervezetem döntött úgy, hogy vizsgaidőszakban automatice meghülyülök, függetlenül vizsgáim számától, de 2011ben még nem igazán találom magamat. Állandóan nyafogok, rosszkedvem van, fáradt vagyok, még dolgozni sem szeretek bejárni, nyűgös vagyok a napi négy-öt órától is, a jókedvű turisták sem tudnak feldobni, pedig amúgy tényleg szeretem az összes munkahelyemet. De most valami életválság vagy mi a szösz bajom van. Hiába hallgatok vidám zenéket, hiába tervezem a nagy nyaralást, vagy legalább egy-két nap kikapcsot majd a nyelvvizsga után (már csak tíz nap!), mindentől csak még rosszabb kedvű leszek. És különben is, én nem turistaként akarok Párizsba menni, hanem ott akarok élni, és látni akarom a vidéket is, nem csak a fővárost, és.. és… és..

Ha zenét hallgatok, elszomorodom, hogy az adott együttes nem koncertezik mostanság/feloszlott/messze van/ha el is jutok koncertre, nincs kivel táncoljak rá.. ha a nyaralás színhelyeit nézegetem (Franciaországba szeretnék menni végre:)), akkor az a bajom, hogy miért csak olyan rövid időre van pénzünk (mondjuk annyira sincs, de ez nem állhat az álmodozás útjába), ha a munkámmal foglalkozom, nem látom az előrelépést az életemben. Ingerlékenyebb vagyok otthon, nemtávirattal is marjuk egymást, de vele még veszekedni sem lehet tisztességesen, mert a., nincs olyan rossz tulajdonsága, amit a fejéhez vághatnék dühösen és b., ha ideges, akkor mély hangon és halkan kezd el beszélni, ha nagyon mérges, már csak az elefántok hallják, én ha nagyon fülelek, akkor sem értem, mit akar, hát hogy üvöltözzek ilyen emberrel? Mások is ingerlékenyek amúgy, egy igen drága ajándékra kértem árajánlatot egy boltból, válaszolt a pasi, de azt is megemlítette, hogy mi lenne, ha telefonon beszélnénk meg a dolgot, én viszont este tízkor nem óhajtottam felhívni, hanem e-mailben visszaírtam neki még kettő darab eldöntendő kérdést, erre ma reggel jön az email, hogy neki nincs ideje levelezgetni, ha nem hívom fel, akkor nincs üzlet. Ha neki nem kell az én pénzem, az az ő baja, az ajándékot biztos máshol is be tudom szerezni. (update: már meg is találtam, hol. És szebb is. És olcsóbb is.)

Hétvégén jóféle rockabilly buli volt a városban, de nem mentünk el, mert nincs ember a városban, aki velem bulizni jönne. Hiába vettem fel a legszebb pici pörgős szoknyámat, hiába sminkeltem vagy fél órát, a kocsmában tartózkodó 6 darab haverból (valamint a telefon túlvégén lévő másik kocsmában lévő 4 darab évfolyamtársból) senki nem akart velem jönni, nemtávirattal kettesben meg nekiindulni is fölösleges, ugyanis nem tud, nem is akar táncolni. Egyedül meg mit csináljak egy Tom White koncerten?

Na, mindegy, már csak 34 nap márciusig.

Reklámok