Hétfő, rettentő hideg, furcsa kis csoportosulás gyűlik a Dózsa György úti metrómegállóban. Sziklakórházasak, naná. Nem kisebb feladatnak álltak neki e randa nap hajnalán, mint hogy utánanézzenek egy régi városi legendának: van-e tényleg atombunker a budapesti metrórendszerben?

A válasz: van. De még milyen! Az egész város bunkerrendszere kb. 490 000 embert lenne képes befogadni, és ebből kábé 220 000 menne a metróba! Hatalmas fémajtók védik a szellőztetőrendszereket meg a lejáratokat, az egész légmentesen lezárható természetesen, és odalent igazi luxus fogadná az embereket, legalábbis egy ilyen helyzetben ez igazán luxusnak számítana. A lakosság ugyanis magában az alagútban lenne elhelyezve, míg az elsősegély-ellátó helyek a peronon lennének, a metrókocsikat pedig a betegeknek, sérülteknek, gyengéknek tartanák fenn. Egy emberre napi 3 liter ivóvíz, 30 liter “szociális víz” (fürdésre), és 4 emberre 1 méter metrószakasz jutna, ami azért akárhogy is nézzük, jóval több, mint amennyire az átlagembernek szüksége van. A szellőztetőben speciális szűrőrendszerek biztosítanák, hogy egy porszem se juthasson be, hiszen az sugárfertőzött lehet, komplett termek vannak tele csak harcigázszűrőkkel (ezek pont ugyanolyanok, mint a Sziklakórházban, csak egy picit újabbak), de ha nagyon muszáj lenne, akár 100%-osan légmentesen is le lehetne zárni az egészet. Ennek a hátránya az lenne, hogy mindössze 2 órára lenne elég a levegő.

Természetesen van saját vízrendszer is, csápos kutak vannak belefúrva a vízszerző rétegbe (ezt a metódust is ismerik már, akik jártak a Sziklában), állítólag van olyan rész, ahol tisztább víz folyik a kútból, mint a budapesti vízvezeték csapjaiból. Ettől függetlenül víztisztítók is vannak.

Láttuk az aggregátorokat is, ketten együtt 2 Megawatt teljesítményt képesek előállítani, ami egy kisebb város áramigénye.

Azt hinné az ember, hogy mindez a múlt egy itt ragadt töredéke, de a metró ma is polgárvédelmi létesítmény: persze a “bipoláris világrend felbomlásával és a kelet-nyugat szembenállás megszűnésével a hagyományos háború veszélye mára jelentéktelennek tekinthető, helyét az új típusú fenyegetések vették át”*, tehát nem atomháborúra készülnek, hanem például ipari katasztrófára, de fél évente gyakorlatoznak, az egyes szektorokat átlagosan hat évente újrafestik, kiglancolják, és bár egy picit anakronisztikusnak tűnik, de minden működik, tiszta, és bármikor bevethető. Az általunk látogatott megállót épp most festik-tatarozzák, mert hamarosan gyakorlat:)

A blogbejegyzés második fele elveszett, mert elfelejtettem, mit akartam írni:)

*Íme a két éves biztonság-és védelempolitika MsC esszenciája, ezt is megspróroltam nektek.

Advertisements