Olvastátok Stephen King Tortúra című könyvét? Volt benne egy rész, amikor a pasi írógépének egyes betűi elkezdenek letöredezni, és rájön, hogy pont ezeket a betűket milyen sokat használja írás közben.

Na, itt is ugyanez a helyzet. A lapos ugyanis nemrégiben doktor bácsinál járt, ugyanis _valami_ eltört, zörgött benne, és bár ez különösebb problémát nem jelentett, de egy idő után már nem lehetett tölteni, szóval nem volt más választás. Úgy kaptam vissza, hogy “meg lett javítva, semmi baja, csak hát ahogy hozzá nem értő kezek (értsd: nemtávirat, én, meg nemtávirat számtech szakközépbe járó öccse) feszegették, eltörtek valamit a hangkártyában, így az többet nem működik.”

Haza is hoztuk szomorúan, hogy véget ért az ágyból filmezés szép időszaka (hacsak nem kötjük rá valahogy a tévét Belizárra), de legalább tudunk egyszerre dolgozni/tanulni. Ehhez képest bekapcsoltam, a hangkártya tökéletesen működik, viszont a fedlapot valahogy rosszul pattintották vissza (mindkét oldalán eláll) és bónuszként az L betű csak akkor működik, ha az ember _nagyon_ erősen nyomja le. Szóval most vagy megtanulok L betű nélkül élni, vagy borzalmasan erős gyűrűsujjam lesz. Fájni már fáj.