Ma délután megváltozik az életem. Az egyedfejlődésben új szintre fogok lépni. Kis közösségünknek új lakója lesz. Úgy érzem magam, mint egy örökbefogadó szülő: nagyon várom már, ugyanakkor teljesen halálra vagyok rémülve: nem vagyok én erre felkészülve, nem állok kész a felelősségre, mi lesz, ha elrontok valamit? Mi lesz, ha rossz “szülő” leszek?

Jajjistenem.. az egyik felem nagyon sürgetné az időt, csak legyenek már itt, a másik felem legszívesebben elszaladna a kihívás elől.

Advertisements