Ma reggel megacéloztam a lelkem, és felkeltem másfél órával a szokott előtt. Hajnalban. Nem kisebb feladat várt ugyanis rám, mint bemenni az egyetemre, ott sorban állni laza egy órácskát, majd addig ütni a TOs néni fejét, amíg alig fél óra alatt, és ezerkétszázszor elmondva, hogy neki nem ez a dolga, végre elindítja a folyamatot, melynek végeredményeképp kezembe kaphatom a diplomámat. Továbbá a pénzügyre is be kellett mennem ezt-azt elintézni. Ha pediglen végeztem ezzel a laza másfél órás etappal, akkor nagyjából munkakezdési időben meg kellett volna jelennem egy svéd bútoráruházban, hogy az iroda számára bevásároljak néhány apróságot.

Szokásom szerint enyhe késéssel indultam, így amikor a sarkon eszembe jutott, hogy otthon hagytam a szemüvegemet, már nem fordultam vissza érte. Jól is tettem, mert a buszmegállóba érve rögtön jött a busz, aztán meg a villamos, így enyhe negyed órás késéssel be is estem az egyetemre.

Az még nem lepett meg olyan nagyon, hogy működik még a mágneskártyám – a Nemzetveszejtő egyetemen az lett volna az érdekes, ha bárkinek eszébe jut törölni a nem beiratkozott hallgatókat – de minden, ami ez után történt, arra utalt, hogy valami féreglyukba keveredhettem, ami egy párhuzamos galaxisban dobott ki. A TOn nem állt (ült) sorba senki. Amikor beléptem az irodában, a szokásos mufurc és totálisan impotens kisfejű de nagyhajú néni helyett egy mosolygós, fiatal csaj fogadott. A rádió helyett valami jóféle halálhörgős metál szólt. Ügyintézés mindenféle sipákolás nélkül: 5 perc. Mivel rengeteg szabadidőm lett hirtelen, kerülő úton, a campust végigsétálva mentem át a pénzügyre, és útközben felfedeztem, hogy az egyetem udvarán mindenféle tankokat meg ágyúkat állítottak ki, még repülő is volt, amit direkte a blog kedvéért le is fényképeztem, csak nem találom az adatkábelt. Kezdtem nagyon megijedni, hogy hol lehetek, de aztán kiderült, hogy a pénzügy csütörtökön csak délután van nyitva, így megnyugodtam: még mindig nem lehet egy füstre mindent elintézni. Ezután ittam egy kávét a kedvenc automatámból, majd meglátogattam a kedvenc büfésnénimet (inkább csaj az még), és megnyugodva, hogy a világ helyrezökkent (ám idegesen az el nem intézett pénzügy miatt) ballagtam tovább dolgomra.

Igen ám, de a gyorsított TO eljárás miatt még mindig rengeteg időm volt a svéd bútoráruház nyitásáig, így kénytelen voltam a félig nyitott-félig zárt bevásárlóközpontban ténferegni, kirakatokat nézni, a kevés nyitott boltok némelyikébe bemenni.* Ekkor fedeztem fel, hogy az egyik nőiruhaüzletben ízlésemnek megfelelő romantikus nyári ruhácskákat lehet kapni, majdnem fel is próbáltam egyet, de aztán rájöttem, hogy sehova nem tudnám felvenni. (Fesztiválra nem való ugye.) Szóval ha valaki nősülni/férjhez menni óhajtana az idei nyáron, most szóljon, mert visszaszaladok romantikus ruhácskáért. Báááár, fehérben is volt…..;)

*érdekes, nő létemre ezt a plázacicáskodást borzalmasan nehezen bírom. Bár, körömreszelőt sem hordok magamnál, szóval nem is vagyok igazi nő.

Reklámok