Ráadásul egyből kétszeres szülők.

Az úgy kezdődött, hogy a múltkori szerelésben indultam el reggel, bízva benne, hogy ma nem öntöm végig magam fagyival, meg semmivel. Ja, nem is. Az úgy kezdődött, hogy háziállatot akartunk. Sokminden szóba jött, a gekkótól kezdve az agámán át egészen a patkányig, de nem jutottunk sehova. Illetve amikor már elhatároztuk magunkat az állatkereskedésben, hogy degunk lesz, akkor épp lánydegu nem volt. Hosszas-hosszas várakozás után végül bementünk ma a munkahelyem melletti állatkereskedésbe és… beleszerettünk a mongol futóegerekbe:) Nem csupán egyre, de rögtön kettőre is hagytuk magunkat rábeszélni, nehogy magányosak legyenek szegénykék, úgyhogy két kis kínaikajás dobozzal szálltunk fel a buszra, amik alaposan be voltak csomagolva újságpapírba, nehogy nap érje a fekete bundácskákat, aztán hőgutát kapjanak szegénykék a hosszú úton, mert a munkahelyem ugye meglehetősen messze van az egérterráriumtól. A buszon persze nem volt ülőhely, én meg ragaszkodtam hozzá, hogy én hozzam a csajokat… amikor hirtelen fékezett a busz. Szoknyás birge+tűsarkú+hirtelen fékező busz…déjá vum volt, de szerencsére most nem estem el: a fagyi is elég randa tud lenni szétkenve a fekete szerelésen, de a futóegérvér kifejezetten nem esztétikus.

De szerencsére hazaértem, aztán motorozhattam is egy kicsit (“Szívem, ugorj már el a boltba tojásért!), amikor hazaértem, akkor pedig kaptam finom sört és érzem a készülő vacsora illatát… Öröm e bódottá van:)

Mellékelten bemutatom Bobot és Bobeket, akik a nevük ellenére lányok, és épp kifáradtak a terrárium felfedezésében:

Advertisements