Egerek

Tegnap kidobtuk az egereket a kukába. Meg is rémültek eléggé… de aztán megnyugtattuk őket, hogy csak átmeneti a dolog: két ugrabugra cincogi eléggé tudja akadályozni a terrárium tisztességes kitakarítását.

Amúgy továbbra is szerelmes vagyok beléjük, nagyon szép kis állatkák, nagyon ronda szörnymancsokkal, állandóan dédelgetik és tisztogatják egymást, a terráriumban pedig lakberendezősdit tartanak. Ma például “sivatagi táj” névre hallgat a kompozíció, kisebb-nagyobb dombokat csináltak a forgácsból, és próbálják kiásni a terrárium alját is. Kaptak tegnap egy kis falétrát, azon felmásznak, megrágcsálják a tetejét, majd elveszítik az egyensúlyukat, és mint valami tapasztalt gördeszkás, oldalasan lecsúsznak.. lehet nem imádni az ilyet?

Csereügyben csupa rossz hír van: vagy kockáztatunk még egy hónapot és kapunk lányegeret Bob helyett, vagy nem kockáztatunk, és Bobeket cseréljük el egy másik fiúra. A helyzet az, hogy két lányt szeretnénk…

Képet nem kaptok, mert a baj hármasával jár, a telefonom és a motorom egyszerre romlott el, nem is beszélve arról a parádés balszerencsétlenkedésről, amit az elmúlt két napban követtem el.

Szerencsétlenkedés

Tegnap egy bútorboltot látogattunk meg, ahol falra szerelhető fogast vettünk, majd átcaplattunk a szomszédos hipergigaizémarketbe, és vettünk tévére köthető médialejátszót, valamint kaját. Itthon derült ki, hogy

a., a fogast a hipergigaizémarketban hagytuk viszont
b., nem pecsételtettük le a médialejátszó jótállását.

Ezután ma megint bútorboltban voltam, ezúttal kávéspoharakat venni az irodának, és mivel úgy emlékeztem, az irodában icicpici poharak vannak, hát én is azt választottam. Útközben elkapott az eső, de úgy, hogy a cipőmből, ruhámból, mindenemből csavarni lehetett. Természetesen ez csak addig tartott, amíg vártam a buszt, majd amíg besétáltam a buszmegállóból: amíg a buszon ültem, egy csepp eső nem sok, annyi sem hullott le az égből.

Beérve először is rárepültem a dobozra, amiben a tartalék céges pólókat tartjuk, és sikeresen kiválasztottam egy XLeset, mert kit érdekel, hogy néz ki, de legalább száraz. Nem én voltam ma a legcsinosabb recepciós a környéken.

Öröm az ürömben: vasárnapról a táskámban maradt egy vastag zokni, így nem vizes cipőben vagy teljesen mezítláb tapicskoltam az irodában, hanem lila csíkos zokniban.

Így szárazba öltözvén felfedeztem, hogy a poharak kicsit tán túlságosan is mikroméretűek, így a délután megint a bútoráruházban talált.. ahol viszont kiderült, hogy ennél már csak sokkal nagyobb poharak vannak. Mindenesetre vettem néhányat, holnap közvéleménykutatást tartok, hogy jó lesz ez kávézni, vagy harmadszor is menjek vissza…

Reklámok