A mi egereink határozottan NEM tudnak olvasni.
Az internet szerint a mongol futóegér kedves, barátságos, eszes, kezes állatka, éjjel-nappal aktív, tegyünk be nekik papírgurigát, azzal szívesen játszanak, bújkálnak benne, és feltétlenül biztosítsunk nekik házikót, mert elbújva szeretnek aludni.

A gyakorlatban a mongol futóegér utálja, ha simogatják, bár szívesen használja kezünket mászókának, illetve rendszeresen megpróbálja megrágcsálni, hátha mégis ehető. Intelligenciát eddig még nem igazán csillogtattak. Ok nélkül ijedeznek néha, például ha hirtelen megmozdulunk a szoba legtávolabbi pontján, arról nem is beszélve, hogy a terráriumba betett málna is halálos veszedelem, csak hosszas rémüldözés után lehet megkóstolni. Leginkább éjjel aktív, ilyenkor különösen szeret zajt keltő tevékenységeket végezni, a papírgurigát öt perc alatt megették, nyoma sem maradt, a kókuszház pedig csupán arra volt jó, hogy betemessék, bár így kétségkívül dizájnosabb, mintha magányosan álldogálna. Aludni a terrárium másik végében szoktak.

Eleinte főleg Bobek olvasási képességei aggasztottak, mert bár láthatóan depressziós volt Bob nélkül, nyilván sehol nem olvasta, hogy a nála fiatalabb, azonos nemű kisegeret különösebb probléma nélkül be kéne fogadnia, hiszen társas lény. Első találkozáskor eléggé megtépte szegény kicsit, alig tudtam szétválasztani őket, de most már barátok, együtt alszanak:) Nem összebújva, ahogy az ember gondolná, hanem rátehénkedve a másikra.

A második málnával bezzeg már rögtön tudták, mi a teendő: a nagy a mancsaiba fogta, próbálta egyedül megenni, Bobetta viszont eleinte óvatosan odafurakodott, mint aki ott sincs, majd teljes lelki nyugalommal rátette a mancsát Bobek fejére, és finoman eltolta a málnától, mint a Tom és Jerry filmekben szokás. A málna eközben még mindig Bobek mancsai közt volt.

A képek minőségéről: mobiltelefonnal, mesterséges fény mellett, mocorgó egerek. Ez van. Elrendezésük meg a wordpress hibája, lusta vagyok tovább szerencsétlenkedni vele.

Reklámok