Mivel eddig csak kölyökmacskákkal volt dolgom, ezért az egérkezdemények fejlődési sebessége egészen lenyűgöz. A macskák is gyorsan nőnek, de az egerek fénysebességgel csinálják.

1. nap: születés. Ismeretlen, ijesztő új világ, bár nem látnak és hallanak belőle semmit (vakok és süketek), meg aztán a hőségriadóban nem is valószínű, hogy fáznának, de azért még éktelenül visítoznak, mert azért mégsem ehhez vannak hozzászokva. Lakelyük változó a terráriumban. Csupaszok és randák.

2. nap: kétnapos egérkéink már egyre kevesebbet visítoznak, kezdenek megbarátozni a helyzettel. Az anyjuk szemmel láthatóan még nem igazán tudja, mit csináljon velük, gyakran magára hagyja őket, olyankor nyafogva tekergőznek a forgácsban. Napi 10-15 alkalommal átköltözteti őket a terrrárium egy másik sarkába, ilyenkor méltatlankodnak.

3. nap: Az egereken megjelennek az első pihék: fekete lesz mindkettő. Visítozás már csak költöztetés esetén, amúgy csend van. Bobek szemmel láthatóan nem tud számolni, mert egy kölyköt áttelepít, babusgatja, és csak fél óra múlva jut eszébe, hogy valahol még egynek lennie kell. Eleinte aggódtam ilyenkor, de végülis fázni nem fáznak, ha éhesek, azt meg úgyis jelzik. A felnőttegerek egyébként olykor meglehetősen látványosan nem törődnek vele, Bobetta például simán megállt a kisegér fején az előbb. Szerencsére rugalmasnak minősülnek.

4. nap: Elmúlt a hőségriadó, Bobek átköltözteti a családot a kókuszdióba. Bobettát olykor beengedi, olykor elzavarja. A picik fejlődését nehéz szemmel tartani, mert ugyebár nem látszanak, de a nyüszítés alapján úgy fest, a létszám még stimmel. Bobek az előbb kicipelte őket pár percre, akkor megállapítottam, hogy a szőr kezd látványos lenni, most ár nem gilisztára, hanem liliputi fókára hasonlítanak. Tökfeketék lesznek.

Amúgy képes lennék egész nap őket bámulni, marha mulatságosak, de nemtávirat azt állítja, nem szabad zavarni őket. Mindenesetre a lakás teljes elsötétítéséről és a lábujjhegyen járásról végre leszokhattunk, és újra kapják a lisztkukacot is.