BoylaiRapcival a múltkor akadt egy igen kellemetes sörözésünk, mely során kifejtette, hogy a rockerlányok, mintha valami evolúciót követnének, egy idő után lerúgják a bakancsot, félrehajítják a kapucnis pulcsit és elkezdenek nőként viselkedni. Hangjából nem éppen a dicséretet olvastam ki, inkább olybá tűnt, mintha neheztelne a rockerlányokra. Mintha a lányok ettől elveszítették volna azt, amiért állítólag korábban éltek.

Persze ezt én már a beszélgetés során is igyekeztem cáfolni, de hát ugye más az elmélet, megint más a gyakorlat, szóval a gondolatot tett követte, és Mikulás szent napján icipici miniszoknyában, valamint igen magas tűsarkú cipellőben indultam el Tankcsapda koncertre.
Azért nem vagyok egészen hülye: a jegyünk ülőhelyre szólt, így nem kellett attól tartanom, hogy a koncert végére letörnek a lábujjaim.

Ám a végén mégis úgy alakult, hogy „köcsög motorosok”ból álló társainkkal kijátszottuk az éber biztonsági őrök figyelmét, és bár csak két állójegyünk volt, végül mind a tízen bent tomboltunk a küzdőtéren, már ha lehet ezt tombolásnak nevezni. Az együttes ugyanis a közönség összetételére való tekintettel inkább a rádiókompatibilis nótákat játszotta, bár szerencsére előkerült egy-két rég nem hallott csemege a múltból is.

Mikor már-már feladtam az ácsorgást, akkor pedig lelkes pasik vettek a nyakukba, egyik a másik után, így kímélve kényes lábacskáimat a komolyabb megterheléstől, végül pedig kis híján elkaptam a színpadról eldobott dobbőrt, de sajna kicsúszott a kezemből és a mellettem ácsorgó ifjú kamaszok lettek boldogabbak tőle. Ez majdnem annyira fájt, mint a meggyötört lábujjacskák:)

Reklámok