Tapasztalt blogolvasók már tudják, hogy rendszeres időközönként rámtör a fészekrakás-mánia, ami általában lakáshirdetések olvasgatásában merül ki. Sajnos itt tényleg kimerül, ezért Fészkünk, a hosszú idő után megkaparintott közös lakásunk leginkább nemtávirat (amúgy ügyes) ízlését tükrözi, én a tapsikoláson kívül nemigen tudtam hozzátenni. Na, jó, a rumli is az én művem.

Valahogy kreatív dolgokban csak elméletben vagyok jó, gyakorlatban se kézügyességem, se türelmem, se kitartásom, ha meg esetleg akadna is néhány ötletem, hát azt rendszerint mind egyszerre próbálom megvalósítani, ezért nem is igazán kreatívkodom. Ha mégis, hát az egyetlen stílus amit műveimre lehet húzni, az az “eklektikus”.
Ugyanígy a lakberendezés sem az erősségem. Szeretek szép, berendezett lakásbelsőket nézni, de hogy az ötleteket saját életteremre alkalmazzam, na, odáig valahogy már nem jutok el. A fejemben él egy ilyen tévképzet, hogy nekem legalább ilyen zseniális ötleteket kell kitalálnom, de a sajátjaimat és nem másokét, saját ötletek viszont nem jutnak eszembe, így hát itt meg is áll a dolog. Ilyenkor jön nemtávirat, elkezdi a mondatot úgy, hogy “arra gondoltam” és mire észbe kapok, fel van újítva a fél lakás.
Egyetlen dolog van, ami az én művem: a könyvek elrendezése. Világéletemben könyvtár-szerű kategorizálásra vágytam, hogy a könyvek téma szerint legyenek elrendezve, de otthon szigorúság volt ilyen tekintetben és szigorúan méret szerint kellett tartanom őket. Most viszont nekiálltam elrendezni külön a nemzetközi, külön a magyar történelmet, külön a minőségi, külön a ponyvairodalmat és tök jó érzés, hogy ha én reggel eldöntöm, milyen stílust szeretnék olvasni, tudom, hogy a polc melyik részén kell nézelődnöm. Mondjuk csak korlátozott mértékben, mert könyveink mennyisége hevesen ellenáll a kategorizálásnak, de azért a polcok szélén már szép eredményeket értem el, ha meglesz a karácsonyra kapott fényképezőgépem (igen, december 29. van és még jövő időben beszélek az ajándékaimról) akkor mutatok majd képet legnagyobb büszkeségemről, a “történelem 1940-90” polcról, amit szerintem tökéletesen sikerült dekorálnom.

Ám most valahogy lakásátalakítós/dizájner blogokat találtam itt-ott, amiket lelkesen végigolvastam, és ez piszok nagy hatással lett rám. Először is rájöttem: mások is úgy kezdik, hogy lopják az ötleteket és saját lakásukhoz igazítják. A legtöbb embernek nem a fejéből pattannak ki a dolgok, mégis ízlésesen össze tudják őket hozni.
A másik, hogy elkapott a lakberendezhetnék. Már megvan az igény, hogy én is belenyúljak a tárgyak elrendezésébe, végre van ötletem a szoba kifestésére (elvégre még csak másfél éve húzzuk a dolgot), és némi kreativitás is mintha szorult volna belém. Szóval azt hiszem, lassacskán elkezdek majd megvalósítani.
Harmadrészt viszont ez a blog kifejezetten egy wekerlei lakás felújítását mutatja be, és hát Wekerle nekem köztudottan a szívügyem, még akkor is, ha köztudottan kicsik és sötétek a lakások, viszont borzalmasan drágák, ráadásul a házi sárkány is túl közel lakna.

És ebből az apropóból eljutottunk szokásos fészekrakási-mániám következő fázisáig, méghozzá a lakáskeresésig, ami során kivételesen nem szép lakásokat, hanem kedvemre felújítható lakásokat kerestem. És rátaláltam a helyre, ahol gyermekkorom legszebb éveit töltöttem; igen, szülőházam* újra eladó. És amilyen ízléstelenül alakították át, nyugodtan nevezhetjük felújítandónak, kedvemre alakítandónak. Mindössze három probléma van vele: eszméletlenül drága (túlárazott wekerlei ugye), pocsék helyen van (már kiskoromban se rajongtam a szomszédos Nagykőrösi útért) és momentán nem hogy 19 millió forintunk, de 19 forintunk sincs lakásra.

Csakcsupán ennyi.

De akit érdekel, hogy nézett ki a lakás nagyjából, ide kattintva megnézheti. A következő bejegyzésben ha jók lesztek, talán azt is elmesélem, hogy a nappali boltíve hogyan segített hozzá kiskoromban a Jézuska leleplezéséhez:) Meg még annyi sztori jutott eszembe:)

*Nem egészen szülő, merthogy csak másfél éves koromban költöztünk ide, de a korábbi lakásra nem emlékszem, tehát nekem ez a szülőházam:)

Advertisements