Címkék

, , ,

Még nem kezdődött meg a naaagy lakberendezési/lakásfelújítási project, de már tettünk lépéseket. Először is elmentünk a közismert svéd bútorboltba.

Ezzel máris megszegtem a lakberendezés első íratlan szabályát.
Amennyire ugyanis nézegettem ezeket a blogokat, úgy fest, az első szabály ez: bármit, csak IKEÁt ne! Vagy ha mégis, legalább titkold vagy hackeld meg, vagy valami!
Én viszont már csak ilyen perverz vagyok, hogy bedőlök a svédek (amúgy igen csak profi) marketingjének és egyéb vevőcsábító trükkjeinek és bemegyek. Az sem baj, ha ezért minden lakberendező, dizájner és enteriőrista utálni fog, elvégre egyet sem ismerek.

Szóval elmentünk azzal a céllal, hogy csak beugrunk képkeretekért, mert milyen szomorú az előszobánk, meg kicsi is, meg zsúfolt is, de a falon van még hely, és milyen jó lenne oda szép képeket kitenni. A zsúfoltságot amúgy is meg fogjuk szüntetni hamarosan. Szóval bemegyünk-kijövünk.

Szombat délután a hely tele volt. Mint az oroszok! Nem értem, ez a sok ember miért nem tud otthon ülni nyugton a fenekén, miért kell ilyenkor ellepni a bevásárlóközpontokat és persze a svéd bútorboltokat is. Persze hamarosan minket is elnyelt a láz, a bejövünk-kijövünkhöz képest eltöltöttünk vagy három órát különféle bútorokat méricskélve, meg ágyakat kipróbálva, meg folyamatosan ötletelve, végül kijöttünk a hat képkerettel…
Plusz egy plüss-sárkánnyal, mert az olyan cuki.
Meg egy asztallappal, mert az íróasztalt már régóta le akarom cserélni.
Meg négy lábbal az asztallaphoz.
Meg három dobozzal, mert van egy csomó cuccunk, amit le kell vinni a pincébe.
Meg egy lepedővel, mert alig van normál méretű belőle, a túl rövidet pedig borzalmasan utálom.
Meg egy adag ágyneművel, mert a mostaniak nem túl szépek.
Meg filcpamacsokkal az asztallábakhoz.
Meg fürdőgolyócskákkal.
Meg süteményformákkal, hogy tudjak jövőre rénszarvas formájú mézeskalácsot sütni.
Meg…
Meg egy ígérettel, hogy nemtávirat a saját két kis mancsával barkácsol nekem egy olyan igazi szépítkezőasztalkát. Persze csak minit, mert pici a lakás:)

Szóval beindult az agyunk, fejben már kész a lakás, az már biztos, hogy csíkosak lesznek a falak, az egyik oldalon sárga-fehér, a másik oldalt még nem tudni.  Én sötétlilát szeretnék, nemtávirat hevesen ellenáll.

A beindult kreativitásnak hála olyan ritka pillanat van itt ma, hogy nem megy a tévé, mert nemtávirat szépítkezőasztalt rajzol a számítógépre:)

Itt pedig álljon egy már beígért kép a lakás egyetlen “márígyistökéletesendizájnos” eleméről, a történelmes könyvespolcról, avagy kis lépés a lakberendezőnek, de óriási lépés nekem. A fotó minősége nem az új fotóapparát hibája, én vagyok még egyelőre béna a fényképezéshez.

Külön felhívnám a figyelmet a könyvoszlop tetején elhelyezkedő “Kommunista kiáltvány”-ra:)

Reklámok