Címkék

, , , ,

A mai napom egyszerűen hihetetlen.
Olyan ág is húzza jelenség.
Panaszroham következik!

Reggel, amikor nemtávirat közölte, hogy esik a hó, már tudtam, hogy ebből sok jó nem sülhet ki.
Kiskoromban persze én is szerettem a havt, de akkor még gyalog jártam oviba/iskolába, nem is beszélve arról, hogy néha szánkón húztak, tehát logisztikailag még jól is jöttem ki egy kis havazásból, de most már egyre kevésbé találom viccesnek. Tapasztalataim szerint ugyanis a budapesti közlekedést mindig meglepi ez a télen amúgy szokásos meteorológiai jelenség.

Nem csak az autókat és a buszokat, de engem is igencsak zavar (főleg, ha nem marad meg), már csak azért is, mert az úton, ahol végig kell battyognom, két olyan útkereszteződés is van, ahol megáll a víz és a fél háztömböt meg kell kerülni, hogy át tudjak kelni a túlpartra. Tovább ront a helyzeten, hogy a kocsikat nem érdekli, hány gyalogost fröcskölnek le, így mire elérem a buszmegállót, általában már alul-felül elázok.

Ma ezt tovább tetéztem azzal, hogy futottam a busz után egy háztömbnyit és nem nagyon volt lehetőségem kerülgetni a pocsolyákat. Szóval messze voltam a szalonképességtől, cserébe a busz megvárta, amíg utolérem és csak akkor csukta be az ajtót az orrom előtt. Ezúton is köszönöm a 98as sofőrjének kedvességét.

A következő buszon már rajta voltam, de szigorúan betartotta a KöKin értelmetlenül bevezetett szabályozást (amit a legtöbb sofőr nem szokott) és vagy 500 méterre állt meg a metrótól. Nem tudom, ennek mi értelme, a kettő között semmi nincs, ami indokolná, és szerintem bőven elég lenne, ha annyira menne csak előre, hogy beférjen még egy busz (innen még úgyis tovább kell mennie), de nagyon örültem neki a bokáig érő latyakban, szakadó hóesésben.

A metróállomáson bemondták, hogy a szerelvény természetesen megint csak a Nagyvárad térig közlekedik. Szerencsére most okosabb voltam, mint a múltkor, nem gyalogoltam végig a városon, inkább körbevillamosoztam az egészet a Népligettől.

Beérve kiderült, hogy valaki hibájából a teljes tegnap délutáni munkám totál fölösleges volt. Az ilyeneket szeressük…

És a nap még nem ért véget…