A Szent JobbNem csak a királyoknak lehet ám szent jobbja. Például nekem is van egy. Ami azt illeti, szent balom is, de az most nem fog szerepelni a postban.

Történt egyszer, decemberben, hogy a Sziklakórház gépésze megkérte a kezem. Mindkettőt. Tudniillik egy másik kiállításhoz készítettek épp viaszfigurákat, és nagy volt a fejetlenség, meg a kezetlenség is. Fejet kaptak egy kolléganőtől, a kezet meg én biztosítottam.

Szóval ha Szekszárdon jártok a népviseleti kiállításon, és láttok egy lányt, aki mobiltelefonál, meg egy másikat, aki legyezőt tart a kezében, akkor igazából az én kezeimet látjátok.

Sőt, emlékbe (nemtávirat nagy bánatára, aki valamiért undorodik tőle) én is kaptam egy példányt a legyezőt tartó jobb kezemből.
Legyező nélkül mondjuk, de a képeken látni fogjátok, hogy pótoltuk ezt a hiányosságot:)
A képekről ezen kívül négy dolog derül ki: egyrészt a kezemen akad még némi fölös viasz, amit majd óvatosan le kell kapirgálnom, másrészt egy jó fényképezőgép még nem csinál fényképészt az emberből és kéne egy kis időt szánni arra, hogy megtanuljunk egymással bánni. Harmadrészt ideje lenne lemosni a körömlakkot, negyedrészt _amúgy_ igen szép kezem van:)

A képekre kattintva megjelenik a galéria, megnézhető nagyban is:)

Nemtávirattal ellentétben egyébként engem nem ver ki tőle a frász, csak átlagosan tízpercenként ijedek meg tőle, amikor elfelejtem, hogy itt van mellettem és a szemem sarkából meglátom, hogy egy levágott kézfej csücsül az ágyon…

Reklámok