Címkék

, , , ,

Vigyázat, a mai téma nem túl vidám! Tovább olvasás csak erős idegzetűeknek!
Ugyanakkor a Té olvasók felé azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a blog politikailag semleges, senkit nem rekesztünk ki, kérem, hogy ennek szellemében kommentáljatok.

Nagyon sok könyv, film, kép és még rengeteg minden foglalkozik a koncentrációs táborok témakörével, magam is láttam már jónéhányat közülük.

Mindegyik elmondja, hogy a táborokban borzalmas állapotok uralkodtak, a járványok fel alá mászkáltak, az emberélet mit sem ért, és bármennyire is próbálták titokban tartani, bármennyit hazudtak is, valahogy mindenki tudta, hova érkezett és miért van ott.

De ma eszembe jutott: milyen lehetett az első transzportnak? Azoknak a megzavarodott embereknek, akik egy vadiúj, tiszta táborba érkeztek, ahol a latrinákat megkörnyékezni nem jelentett egyet a vérhas (vagy más) begyűjtésével, ahol még az őröknek el kellett számolniuk a rabokkal és nem le, ahol a “végső megoldás” még csak kósza gondolat sem volt, ahol még nem lőtték agyba-főbe az embereket a legkisebb hibáért (vagy csak úgy), ahol még volt elég élelem, ahol még életben kellett tartani a rabokat, mert kellett a munkaerő…
Ők vajon mit gondoltak? Mit éreztek? Miben reménykedtek?

Milyen lehetett?

Advertisements