Nem kell aggódni, nem a terhességi tesztem.

Hanem a mai nap mérlege. Reggel ugyanis a lajhár születésnapját egy jó kis veszekedéssel nyitottuk, amolyan mindenki-ellene stílusban, szóval ketten barmoltuk le az anyukájával, de csak nem látta be igazunkat. Ezáltal jókedvre derülve elindultam tőlük rutinpálya irányába, azaz csak indultam volna, mert ekkor már késésben voltam, és amikor oktatómtól érdeklődtem, tudja-é melyik busz jár arra, egy sóhajjal úgy döntött, inkább értem jön. Késett picit, ami jól is jött, mivel ekkor rádöbbentem, hogy az útlevelem a lajhárnál maradt, lajhár már majdnem beért a munkahelyére, szóval őt meg jól meg kellett várni, hogy visszajöjjön, odaadja a fontos okmányom (a személyimet ugyanis egy ideje nem lelem) majd bepattantam a kocsiba, és elvágtattunk Kawasaki irányába. Volt egy órácskám gyakorolni, azt mondanám, egész jól ment, és a végén enyém lett a Láthatósági Mellény – ez azt jelenti, hogy a rutinpályáról a vizsgapályára én vihetem ki a motort. Ehhez fülbevalót sem kaptam (a motorosgyakornokoknak jár fülhallgató, hogy ezen instruálja az oktató bácsi menetközben), állítólag nem volt más dolgom, mint azt az autót követni, aminek a tetején egy T betű segíti a könnyebb tájékozódást (tudnillik, hogy ez a teteje). Arra persze oktató bácsi sem volt felkészülve, hogy az első körforgónál közénk kanyarodik egy másik autó, ezzel elvágva engem tőle, de a feladatot sikeresen megoldottam: ötvennel repesztettem végig az úton, indexeltem, kerülgettem, kanyarogtam, ügyi voltam – nem utolsósorban pedig iszonyatosan élveztem.

Semmi nem állt hát közém és a motorozás közé.

Megérkeztünk a pályára, a másik srác, akivel együtt vizsgáztunk, neki is esett: motorotologatás, műszakielmondás. Barátnőjével lesből figyeltük, a vizsgabiztos mosolygott – nagy baj nem lehet. De sajnos a srác már az első pályán (három van) a második bójánál letette lábát, túl ideges volt, valamit elrontott – bukás. Ugyanis míg az autónál van lehetőség egy-két hibát elkövetni, a motornál minden vétek azonnali buktát jelent.

Odaslattyogott ekkor a birge a vizsgabiztoshoz, átadta papírjait, és a bácsi azonnal felhúzta szemöldökét; mi az, hogy nekem nincs személyim?
-Lejárt – habogtam – azt mégsem mondhatom, hogy szerintem az ágy alatt van?!
-Akkor is el kellett volna hozni.
A bácsi amúgy igazi mosolygós gyilkos volt: folyton felfelé állt a szája, de érezni lehetett rajta, hogy nem kedvességből, hanem önnön fontosságának tudatában teszi ezt.

Elindultam. Nyolcastolás simán, műszaki röhögve, első pálya erős parákkal megtámogatva, de sikeresen teljesítve. Második pálya szlalom: balra-jobbra-balra-jobbra-visszafordul…. ez a pálya pont az ellenkező irányba lejt, mint amin tanultam; elvesztettem az egyensúlyt és letettem a praclim.

Így bukott meg ma reggel a birge. A napot wade társaságában folytattam, aki épp erre kóricált, és meghívott egy hellómivan búzasörözésre meg salátára, időközben Drib is beesett, így majd lesz aki igazoljon a lajhár előtt;)

Hazaérkezvén pedig megkaptam a kommunikációs szakdolgozatom bírálatát. A másikat már a hét elején megkaptam, csak nem akartam dicsekedni vele, mert sajna csupa csúnya dolgot írtak, de a kommos… csak részleteket idézek: publikálásra javaslom, jelest ajánlok.

Ééééés… most jön a dobpergéses rész: a lajhár hathatós, és igen türelmes közreműködésének hála immár fürdőruhám is van. Az alig egyhetes project utolsó állomása ma három különböző bolt meglátogatása volt – az egyikbe kétszer is visszamentünk – míg végül az alsó és a felső részt két különböző helyen, a város két átellenes pontján szereztük be… de kit érdekel, megvan:D Ez persze most megint ilyen női picsulás, hogy húúú vettem fürdőrucit, de igazából borzasztóan utálok ruhát venni. És minél jobban le kell vetkőzni próbáláskor, annál jobban utálom. Ha nem találok olyat, ami tetszik, pláne nagyon utálom – márpedig most egy hete jártam a várost, és csak neonszínű vackokat lehet kapni, vagy olyanokat, amik pocsékul állnak – a határidő meg szorított, mert holnap reggel indulunk. Amúgy tudja valaki, hogy az eleve kis méretű, tehát kismellű lányoknak való fürdőruhafelsők miért úgy vannak kialakítva, hogy még azt a picit is eltüntesse? (amúgy hogy valami meghökkentőt is írjak: a folyamat melléktermékeként tegnap – csikókorom óta először – beruháztam egy farmerből konstruált miniszoknyába.)

Most pedig összepakolok, és lelépek három napra motorozni és strandolni záróvizsgára készülni.

Addig kezdjetek valami jót.